Chad S. Kessler, MD cikkei

A járóbetegek között gyakori a rosszul kontrollált hypertonia. Ha a beteg vérnyomása veszélyes mértékben emelkedett (a szisztolés vérnyomás a 180 Hgmm-t vagy a diasztolés vérnyomás a 110 Hgmm-t eléri, illetve meghaladja), el kell különítenünk a hypertoniás krízist a súlyos tünetmentes hypertoniától (amikor a vérnyomás veszélyes mértékben, de célszervkárosodás jelei és tünetei nélkül emelkedett). A legtöbb tünetmentes, de nem kontrollált hypertoniás betegnek nincs heveny célszervkárosodása, ezért nincs szüksége azonnali (24 órán belüli) kivizsgálásra vagy kezelésre sem. Ismételt vérnyomásmérést kell végezni, és meg kell határozni a hypertonia mértékét. A kardiovaszkuláris kockázati profil meghatározása azért fontos, mert ez a kezelés alapja – nagyobb kockázat esetén előnyösebb lehet a gyorsabb és erélyesebb kivizsgálás és kezelés. A beteg hazabocsátása előtt el lehet kezdeni az orális vérnyomáscsökkentő szerek adását, az intravénás készítményeket és a gyors hatású orális szereket a valódi hypertoniás vészhelyzetek kezelésére kell fenntartani. A magas vérnyomást fokozatosan kell csökkenteni. A célértékek eléréséhez heteken, hónapokon át folytatott ismételt ellenőrzésre van szükség.