Dr. Garay Zsolt cikkei

A gyermekkori hallásmaradvány olyan állapot, amely a kommunikáció minden pillanatát megnehezíti. A gyermekek ugyanakkor itt is jobban helytállnak, mint a hasonló problémával küszködő felnőttek, ebből az igen hátrányos helyzetből is igyekeznek a legjobbat kihozni.

A mindennapok feszített rendelései kapcsán mind a gyermekorvos, mind pedig a gyermek fül-orr-gégész elsiklik a szülő banálisnak tűnő panaszán, miszerint nem érzi a gyermek a szagokat. Nagyon sok esetben nem is derül ki egyhamar a szaglás zavara, hiszen ez a tünet nem fáj, nem kellemetlen, csak egy tartós étvágytalanság részeként kerül adott esetben napvilágra.

Életünk első éveinek leggyakoribb betegsége a nátha, mely csecsemőkorban gyakran súlyos szövődmények forrása. Az élet-tempó felgyorsulása, az urbanizáció emelkedése, a túlzsúfoltság könnyebben legyengíti a még törékeny immunrendszert.

A fülzúgást sokan alapvetően felnőttkori panasznak gondolják, pedig a hallássérült gyermekek több mint fele szenved tőle, sőt az egészséges gyermekeknél is gyakran jelen van. A krónikus fülzúgás kezelésének az alapja az átképzés, azaz az agy áthangolása.

Az is baj, hogy azt is meghallja, amit nem kéne? Azt gondolhatnánk, hogy az átlagosnál jobb hallás olyan egyéni extra képesség, aminek csak örülni lehet. A már korábban is ismert jelenség most került igazán reflektorfénybe, megléte komoly problémákat generálhat a szocializáció és a beszédértés terén.

A szülők által helytelenül alkalmazott fültisztítási technika következményeit és a helyes gyakorlatot mutatjuk be.