N. Roskell, G. Lip, H. Noack, A. Clemens, J. Plumb cikkei

A pitvarfibrilláció az egyik vezető halálok ischaemiás stroke és szisztémás embólia kapcsán. Pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetében a stroke mortalitása és morbiditása nagyobb, és a kezelés is több pénzt emészt fel, mint a pitvarfibrilláció nélküli esetekben. Mindezek miatt a K-vitamin-antagonistákkal végzett tartós alvadásgátló terápia a pitvarfibrillációban szenvedő betegek kezelésének egyik sarokköve. A K-vitamin-antagonisták széles körű interakciói (ételekkel, egyéb gyógyszerekkel) miatt azonban gyakori dóziskorrekcióra van szükség ahhoz, hogy az INR-érték a 2,0 és 3,0 közötti tartományban maradjon. A kívánatosnál kisebb INR-értékek mellett ugyanis megnő az ischaemiás stroke kialakulásának valószínűsége, míg a 3,0 feletti értékek a potenciálisan akár rokkantságot okozó nagy vérzések veszélyét fokozzák. A K-vitamin-antagonista kezelés korlátai behatárolják a rendelhetőségi kört, ezért a K-vitamin-antagonista kezelésre szoruló, pitvarfibrillációban szenvedő betegek jelentős része csak aszpirin, aszpirin+clopidogrel kombináció adásában részesül, vagy éppen semmilyen stroke-profilaxist nem kap. Az aszpirin kevésbé alkalmas az ischaemiás stroke megelőzésére, mint a K-vitamin-antagonisták, ezért csak olyan esetekben javallt alkalmazása, amikor kis kockázat áll fenn stroke kialakulására, illetve a K-vitamin-antagonisták valamilyen okból kontraindikáltak.