Prof. dr. Farsang Csaba cikkei

A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.

Az utóbbi 20 évben a hipertónia diagnosztikája és terápiája is hatalmas fejlődést ért meg. Az elérhető áron kapható megbízható vérnyomásmérő műszerekkel egyre több beteg el­lenőrzi értékeit. Kezdetben a kezelés stratégiáját az ún. „lépcsős terápia” ké­pezte, a mind több új hatásmechanizmusú szer kifejlesztése nyomán az individualizált kombinációs kezelés vált terápiás iránymutatóvá. A mára már több mint 1500 tagot számláló Magyar Hypertonia Társaság (amely egyidős az Orvostovábbképző Szem­lével) megszervezte az ellátóhelyek és szakambulanciák országos hálózatát, létrehozta a Hypertonia Regisztert és rendszeresen kidolgozza a hipertónia­betegség ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelveit.

A European Society of Hypertension és a Magyar Hypertonia Társaság irányelvei, valamint az angol irányelvek alapján a szerzők ajánlásokat fogalmaznak meg az ACE-gátlók és ARB-k mindennapi gyakorlatban történő alkalmazására vonatkozóan a hipertóniás és diabéteszes vagy nem diabéteszes betegeket, köztük nőket, időse­ket, illetve krónikus vesebetegeket kezelő kollégák számára.