Horváth Zsolt cikkei

Az agydaganatok gyógyíthatósága a tumor biológiai természetén túl a daganat lokalizációjától függ. Sebészi kezelésükben az onkológiai műtéti elvek csak részben érvényesülhetnek. Elsődlegesen a daganatok lokalizációja szabja meg az eltávolíthatóság mértékét. Vezérelv az ép idegrendszeri struktúrák messzemenő megtartása, a szöveti károsításból eredő morbiditás minimalizálása a minél teljesebb daganateltávolítás mellett. Miután a koponyán belül a céltérfogat nem mozdul el, a hagyományos sugárterápiától ugyancsak eltérően, nagy sugárdózisokat (pontbesugárzás) lehet az agydaganatra egy egy alkalommal biztonsággal leadni és kontrollált sugárnekrózist létrehozni. A koponyaalapi vagy ahhoz közel fekvő daganatok kezelésére – a funkcionális szövődmények (agyidegek, agytörzs, Willis-kör, substantia perforata anterior és posterior kis ereinek sérülése stb.) magas kockázata miatt – hasonló szabályok érvényesek. Ilyenek pl. csontos koponyaalapról kiinduló, a sinus cavernosust infiltráló daganatok, invazív hypophysistumorok, glomus jugulare- és kisagy-hídszögleti daganatok. E közlemény azt a hipotézist kívánja 4 eset bemutatásával illusztrálni és igazolni, hogy e speciális daganatok kezelésében a frakcionált sztereotaxiás sugárterápiának (fSRT) fontos szerepe van, mert kihasználja mind a nagy térbeli szelektivitású sztereotaxiás kezelések (sugársebészet), mind a hagyományos frakcionált sugárkezelések előnyös tulajdonságait. Lehetővé teszi, hogy az összdózis elegendő legyen úgy, hogy az a rizikószervek toleranciaküszöbe alá essen. Az esetbemutatás igazolja, hogy az fSRT már a műtéti indikáció felállításának fázisában, mint „műtétasszisztált sugárterápia” tervezhető. Magyar Onkológia 57:251–258, 2013

Kulcsszavak: agydaganat, frakcionált sugárterápia, koponyaalapi tumorok, sugársebészet, sztereotaxiás besugárzás