Jorgo Kliton cikkei

A lágyrészszarkómák ritkán fordulnak elő, az összes rosszindulatú daganatok 1%-át teszik ki, 15%-uk a retroperitoneumban helyezkedik el. Elsődleges kuratív kezelésük a lehetőség szerinti teljes sebészi eltávolítás. Elhelyezkedésük és nagy méretük miatt azonban sokszor a komplett reszekció (R0) nem lehetséges. A retroperitoneális szarkóma (RPSZ) okozta halálozás leggyakoribb oka a helyi kiújulás, így a sugárterápia a lokális tumorkontroll biztosításával hozzájárulhat a túlélési eredmények javulásához. Irodalmi adatok alapján a gyakori pozitív sebészi szél (R1-2 reszekció) ellenére a RPSZ miatt operált betegek mindössze 25%-a részesül sugárterápiában. Dolgozatunkban a szakirodalom alapján áttekintjük a radioterápia (RT) szerepét a RPSZ-k ellátásában. Egyedüli műtéttel, illetve műtét és RT együttes alkalmazásával az 5 éves, lokális kiújulástól mentes túlélés 23–54%, illetve 40–62%, míg a teljes túlélés 33–49%, illetve 48–64%, azonos sorrendben. Az egyedüli műtétet a műtét + sugárkezeléssel összehasonlító randomizált, prospektív klinikai vizsgálat nem áll rendelkezésre. A legtöbb közlemény retrospektív és évtizedekre nyúlik vissza. A leadott dózis, az alkalmazott sugárterápiás módszerek és a besugárzás időzítése a műtéthez képest nem egységesek. A sugárterápiát követő gasztrointesztinális és urogenitális mellékhatások gyakoriak, de a modern technikák igénybevételével előfordulásuk és súlyosságuk jelentősen csökkenthető. Az eddig rendelkezésre álló vizsgálatok alapján a műtéthez adott sugárterápia a RPSZ lokális kontrollját jelentősen javítja. A RT teljes túlélést javító hatásának bizonyításához azonban prospektív, randomizált vizsgálatok szükségesek. Magyar Onkológia 58:77–82, 2014

Kulcsszavak: retroperitoneális, lágyrész, szarkóma, sugárkezelés

A lágyrészszarkómák a felnőttkori rosszindulatú tumorok 1%-át alkotják. A gyűjtőnév szövettanilag és klinikailag is nagyon heterogén daganatcsoportot jelent, amelyen belül a felnőttkori végtag- és törzsfelszíni lágyrészszarkómák (VTLSZ) kezelése többé kevésbé egységes. E betegeknél az elmúlt harminc évben az amputáció helyét felváltotta a szervmegtartó műtét és sugárkezelés +/– kemoterápia, amely a radikális sebészi megoldáséval azonos lokális tumorkontrollt biztosít. A vezető sebészeti ellátáshoz a különböző időzítéssel adott adjuváns sugárkezelés több formája, valamint a stádium függvényében kemoterápia, de a plasztikai, rekonstrukciós sebészet megoldásai és a rehabilitáció is mind szorosan kapcsolódnak. Közleményünkben áttekintjük a felnőttkori VTLSZ-k sugárkezelésében az elmúlt évtizedek publikációi alapján kialakult irányelveket és gyakorlatot. Összegezzük a VTLSZ-ban alkalmazott sugárkezelés indikációját. Bemutatjuk a külső besugárzás sebészi ellátáshoz való időzítésének típusait, az alkalmazható külső besugárzás és brachyterápia módszereit. Ismertetjük az alternatív frakcionálási sémák szerepét, a radioterápia dózisait, együtt adását kemoterápiával, hipertermiával. Bemutatjuk a VTLSZ sugárkezelésének különleges gyakorlati szempontjait, a kezelési céltérfogatokat, a különböző újabb sugárterápiás technikai lehetőségek helyét a lágyrészszarkómák e csoportjának kezelésében. Magyar Onkológia 58:65–76, 2014

Kulcsszavak: végtag, törzs, lágyrészszarkóma, sugárkezelés