A beteg-együttműködés és annak javítása
2009. április 01. 00:00
Az elmúlt évek, évtizedek kutatásainak eredményei egyértelműen bizonyították, hogy az ember optimális vérnyomása 130/80 Hgmm vagy ennél kevesebb. A magasvérnyomás- betegség (hypertonia) az esetek nagy részében sem panaszt, sem tünetet nem okoz: alattomos, néma betegség, amely szinte észrevétlenül vezet súlyos szövődményekhez. A magas vérnyomásértékeket azért kell a normális tartományba (140/90 Hgmm alá) leszorítanunk, mert ilyenkor kisebb annak a valószínűsége, hogy társult betegségként szív-, vese-, vagy agyi károsodás alakuljon ki. A hypertonia kezelésével a beteg egészségügyi kilátásai (morbiditása, mortalitása) jobbak, mint a vérnyomás csökkentése nélkül.
A hypertonia hátterében rendkívül bonyolult szabályozási rendszer zavara áll, emiatt biztosan állíthatjuk, hogy nem létezik egyetlen olyan „csodaszer” sem, amely mindenki számára optimális volna, de még ha létezne is ilyen, akkor is nagyon nehezen tudnánk elérni, hogy azt a gyakran tünet- és panaszmentes betegek élethossziglan, megszakítás nélkül, rendszeresen szedjék. Ismert tény, hogy a vérnyomáscsökkentők néha mellékhatást okoznak, a betegség viszont önmagában nem jár tünettel.
A hypertonia hátterében rendkívül bonyolult szabályozási rendszer zavara áll, emiatt biztosan állíthatjuk, hogy nem létezik egyetlen olyan „csodaszer” sem, amely mindenki számára optimális volna, de még ha létezne is ilyen, akkor is nagyon nehezen tudnánk elérni, hogy azt a gyakran tünet- és panaszmentes betegek élethossziglan, megszakítás nélkül, rendszeresen szedjék. Ismert tény, hogy a vérnyomáscsökkentők néha mellékhatást okoznak, a betegség viszont önmagában nem jár tünettel.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
