A lehetőségekben rejlő buktatók: meddig lehet és szabad elmenni a gasztrointesztinális stroma-tumorok célzott kezelésében és modern diagnosztikájában?

  Az imatinib bevezetése jelentősen javította a gasztrointesztinális stroma-tumorok kezelési lehetőségeit és a betegek életminőségét. A szisztémás imatinib-terápia azonban önmagában nem gyógyítja meg a betegséget, és a tartós és jelentős remissziót az esetek többségében relapszus követi. A gasztrointesztinális stroma-tumorban szenvedő betegek ezért csak a teljes sebészeti eltávolítástól várhatnak gyógyulást. A rendelkezésünkre álló hatékony szisztémás kezeléssel magától értetődőnek tűnik a többféle terápiás eszközt használó stratégia alkalmazása, hiszen a tumorok jelentős része imatinib hatására reszekálhatóvá válik. Az ilyen stratégiák alkalmazásával és prognosztikai hatásával kapcsolatban azonban nincsenek prospektív adatok, és a retrospektívek száma is korlátozott, ami megnehezíti a betegekkel kapcsolatos klinikai döntéseket. Éppen ezért, cikkünkben kritikusan tekintjük át a gasztrointesztinális stroma-tumorok multimodális terápiájára vonatkozó bizonyítékokat, és szót ejtünk arról, hogy a modern diagnosztika eszközei, köztük a KIT genotipizálás, miként befolyásolhatja a döntéshozatalt.

  A Time magazin egyik 2001-es száma borítóján hozta a hírt: „Új fegyver a rák elleni küzdelembenimages/ eljött a régen várt fordulat?”. A szalagcím arra utalt, hogy a szájon át adható tirozin-kináz-inhibitor imatinib helyet kapott a krónikus myeloid leukaemia és a gasztrointesztinális stromatumorok (GIST) kezelésében. Öt év múltán a GIST vonatkozásában határozott választ adhatunk a feltett kérdésre. Talán nincs még egy olyan daganattípus, melynek diagnosztikája és patogenetikájának megismerése ennyit fejlődött volna, és az új ismeretek ilyen rövid idő alatt megmutatkoztak volna a kezelés sikerében is.