hirdetés
hirdetés

A thrombectomia eredményessége ischaemiás stroke-ban

Egy új tanulmány szerint az ischaemiás stroke-on átesett betegeken a thrombectomia idejének megnyúlása rosszabb végső kimenetellel jár.

hirdetés

A Journal of the American College of Cardiology-ban március 5-én nyomtatásban is megjelent tanulmány szerzői arról számoltak be, hogy „a 30-60 percet meghaladó beavatkozás, vagy a háromnál több aspirációs próbálkozás kedvezőtlen, mert emelkedik a beavatkozás utáni intracerebrális vérzés és az egyéb komplikációk kockázata.” Nem annyira a beavatkozás teljes ideje, hanem leginkább az intracraniális hozzáféréstől a trombectomiáig eltelt idő befolyásolja az eredményt.

Az agyi vérkeringés visszaállítása – a reperfúzió  – alapvetően fontos a még nem elhalt agyszövet megmentésére. Erre az első 4,5 órán belül az intravénásan adott alteplase (rtPA, rekombináns szöveti plazminogén aktivátor) lehet alkalmas, illetve 24 órán belül a speciális centrumokban végzett intra-arteriális mechanikus trombectomia járhat sikerrel. Dr. Ali Alawieh (Medical University of South Carolina, Charleston) és munkatársai szerint az új eszközök és technikák segítségével egyre több betegen lehet segíteni, és jól meghatározható azon betegek csoportja, akiknél a legtöbb haszon várható a legkevesebb komplikációval.

2013 és 2018 között hét amerikai centrumban stenttel, vagy direkt aspirációval végzett endovascularis trombectomián átesett 1359 beteg adatait értékelték. Többváltozós analízissel számították ki a beavatkozás időtartamának a 90 napos, módosított Rankin score-ra (mRS-ra), a rekanalizáció sikerére, a beavatkozás utáni, tüneteket okozó intracraniális vérzésekre (sICH-ra) és az egyéb komplikációkra gyakorolt hatását. Számításaik szerint a 30 percet meghaladó beavatkozások után 40%-kal csökken a jó funkcionális eredmény (mRS 0-2) valószínűsége (P<0,01). A beavatkozás hosszával arányosan nőtt az intracraniális vérzés és az egyéb komplikációk kockázata is, a rekanalizáció sikeressége 60 percnél tetőzött. A beavatkozás idején kívül a próbálkozások száma is fontos volt: a 30 percen túli idő esetén a kevesebb thrombectomiás próbálkozás után jobb eredmény várható (P<0,01). A többszörös próbálkozás viszont megterheli az eret és nő a komplikációk kockázata.

A direkt aspiráció gyorsabb, mint a „stent retriever” (SR) használata, de a direkt aspiráció érzékenyebb az időre, lehetőleg 30 percen belül végre kell hajtani, utána már romlik a várható funkcionális eredmény. Stent retriever használatakor pedig 60 perc elteltéig nem várható az eredmény romlása. A posterior stroke-ok még érzékenyebbek a beavatkozás időtartamára. Jónéhány elzáródást viszonylag könnyű rekanalizálni, de a kicsi, proximális erekkel nehezebb a helyzet, ezek elérésére sok idő mehet el, viszont a thrombectomia után jobbak a kilátások. A posterior fossa-t érintő stroke mechanikus thrombectomiája hosszabb időt vesz igénybe, ezekben az esetekben a rekanalizáció sebessége jelentősebb mértékben befolyásolja a kimenetelt, mint az anterior elváltozásoké: a 90 napos mRS 0-2 érték esélye (OR): 5,61 a posterior keringés mechanikus thrombectomiával történő helyreállítása esetén, míg az anterior thrombectomiánál az OR: 1,72. Tehát „a posterior keringési elzáródások megoldása nehezebb, és ezek jobban érzékenyek a beavatkozás időtartamára.” A továbbiakban a kutatók adatokat kívánnak gyűjteni a különböző eszközök és technikák, valamint a rekanalizációs eljárások sikere közötti összefüggések vizsgálatára.

A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Dr. Nestor K. Gonzalez (Cedars-Sinai Medical Center, Los Angeles, California) rámutatott, hogy az elzáródott agyi erek thrombectomiával való rekanalizációja és a beavatkozás kockázata között ellentét feszül. A beavatkozás idejének megnyúlásával nő a komplikációk esélye. Bár az aspirációs technika gyorsabb, mint a stent retriever thrombectomia, de a rekanalizációk aránya és a kimenetel is azonos a két csoport között. „A végső kimenetel legjobb mutatója a rekanalizáció sikere. De változatlanul fennáll a kérdés, hogy mikor kell abbahagyni a sikertelen thrombectomiát, ami után a rekanalizáció már valószínűtlen. A tanulmány eredményei alapján is úgy tűnik, hogy 60 perc után meg kell fontolni a beavatkozás folytatását.” Nem egyértelmű, hogy 3 próbálkozásban kellene-e korlátozni a beavatkozást, hiszen 5 próbálkozás után 85%-os, három próbálkozás után csak 70%-os a rekanalizáció sikere. A két plusz próbálkozással járó 15% nyereség megéri a kissé több komplikációt, azaz kirívóan nehéz esetekben a háromnál több próbálkozás is sikerrel járhat.

 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neurology News

2. Journal of the American College of Cardiology

3. Journal of the American College of Cardiology

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.