Alváshiány és hasi zsír

Dr. Naima Covassin (Mayo Clinic in Rochester, Minnesota) és munkatársai 12 egészséges, 19 és 39 év közötti, nem elhízott önkéntest vontak abba a randomizált, ellenőrzött vizsgálatba, amelyben az egyik csoport kontrollált alváskorlátozásban (2 hét 4 órás alvás) részesült, a másik pedig kontrollált alvásban (éjszakai 9 órás alvás), amit 3 napos helyreállási időszak követett. A kórházi körülmények között végzett vizsgálat során figyelemmel kísérték a résztvevők kalóriabevitelét, és akcelerométerrel követték az energiafelhasználásukat.

Az alvásmegvonásban részesültek testsúlya a 2 hét végére körülbelül 0,5 kg-mal növekedett, ami ugyan nem tűnik soknak, de alaposabb vizsgálattal a zsírszövet jelentős mértékű növekedését észlelték a has területén, különösen a hason belül.

A tanulmány megállapította, hogy a csökkent alvásidő mellett a résztvevők átlagosan napi 308 kalóriával többet ettek, mint kontrollált alvású társaik (95%-os konfidencia intervallum, 59,2-556,8 kcal/nap; P = 0,015), és ez a 0,5 kg-os súlygyarapodásra lefordítva (95% CI, 0,1 - 0,8 kg; P = 0,008), a zsigeri zsírszövet 7,8 cm2-es (körülbelül 11%-os) növekedéséhez is vezetett (95% CI, 0,3 - 15,3 cm2; P = 0,042. A hasi zsír eloszlását a vizsgálat 1. és 18. napján CT segítségével értékelték.

Maguk a szerzők is érdekesnek találták, hogy a helyreállási periódus végére az alvásmegvonásos részvevők zsigeri zsírszövetének mennyisége tovább növekedett: a 21. napra átlagosan további 3,125 cm2-rel nőtt, annak ellenére, hogy testtömegük és a bőr alatti zsírszövetük mennyisége csökkent, sokat aludtak, kevesebb kalóriát ettek.

A megállapítások alapján a kutatók feltételezik, hogy van valamilyen biokémiai üzenet a szervezetben, amely az alvásmegvonás befejeztével továbbra is zsírt küld a zsigeri részbe. Az is elképzelhető, hogy a nem kielégítő alvási periódusok hatásai az évek során felhalmozódva a hasi típusú elhízást eredményeznek-e. Annyi viszont szerintük bizonyos, hogy a szív- és érrendszeri kockázat értékelésére használt hagyományos paraméterek nem elegendőek, „ha csak a testsúlyt, a

A jövőbeni vizsgálatoknak azoknak a mechanizmusoknak a feltárására kell összpontosítaniuk, amelyek a kevesebb alvás melletti zsigeri zsír felhalmozódásához vezetnek, és azt is fel kell tárniuk, hogy az alvásidő meghosszabbodása megfordíthatja-e ezt a folyamatot.

Az elhízással nyilvánvalóan annak szívre gyakorolt káros hatása a legnagyobb gond. " - mondta Somers. "Ne feledje, ezek nem betegek. Ezek fiatal, egészséges emberek, akik rosszat tesznek a testzsírjukkal; teljesen rossz helyre küldik a zsírt."

Szerkesztőségi kommentárjában dr. Harold Bays, a Louisville-i Metabolikus és Ateroszklerózis Kutatóközpont igazgatója azt mondta, "sok klinikus és néhány kardiológus legnagyobb tévhite az, hogy az elhízás nem betegség. "Sokan azok közül, akik úgy vélik, hogy az elhízás betegség, azt gondolják, hogy annak patogén potenciálja a zsigeri zsírra korlátozódik, pedig a bőr alatti zsírszövet zsigeri- és epikardiális zsír felhalmozódásához, valamint a máj és más létfontosságú szervek zsíros elfajulásához vezethet, ami az epikardiális zsírszövet növekedését és a szívre gyakorolt ​​közvetett káros hatásokat eredményezhet. Így, még ha az alvászavar nem is növeli a testsúlyt, ha az alvászavar zsírműködési zavarokat eredményez, az a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatához és egészségtelen testösszetételhez így a zsigeri zsírtömeg növekedéséhez vezethet.”

Forrás: Medscape https://www.medscape.com/viewarticle/971063