hirdetés
hirdetés

Diabetesben leginkább a változó intenzitású séta javítja az anyagcserét

Egy dán vizsgálatban a váltakozó intenzitású, napi 60 perces séta javította a 2-es típusú diabeteszes betegek anyagcseréjét, míg a folyamatos, változatlan intenzitású sétának ­- az eddigi megfigyelésekkel szemben- nem volt ilyen hatása.  

hirdetés

A testmozgás előnyös hatásai 2-es típusú diabetesben jól ismertek, de a testgyakorlás optimális intenzitását még nem határozták meg. Tudjuk, hogy az igen intenzív testmozgások jobban csökkentik a vércukorszintet, mint a kevésbé intenzívek, de a 2-es típusú diabetesben szenvedőknél tradicionálisan nem javasoltak az esetleges balesetek miatt. A változó intenzitású testgyakorlatok („intervallum tréningek”) alatt az egyes csúcsterhelések emelhetők, és a glikémiás kontroll figyelemre méltóan javul. A glikémiás kontrollt elsősorban az inzulin-érzékenység és a hasnyálmirigy endokrin funkciója határozza meg – a 2-es típusú diabetesben mindkét működés károsodott. Jól ismert, hogy a fizikai aktivitás javítja az inzulin-érzékenységet, de ennek mechanizmusa ellentmondásos.

Dániában egy a megszakításokkal történő, változó intenzitású séta („intervallum séta” = IWT) és a „folyamatos séta”(CWT) energia-felhasználását hasonlították össze 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeken – egy harmadik, kontroll csoporttal (CON) szemben. Nem vették be a vizsgálatba az exogén inzulinra szorulókat, az instabil testsúlyúakat, az egyébként is jelentős fizikai aktivitást végzőket (legalább 150 perc/hét), a máj-, vese-, vagy szívbetegségben szenvedőket, és az olyan betegeket, akiknél a fizikai aktivitás fokozása kontraindikált lenne. Végül az IWT és CWT csoportban 12-12 beteget, a CON csoportban pedig 8 beteget tudtak folyamatosan megfigyelni. A folyamatos sétát végzők csoportjának (CWT) az energiafelhasználás csúcsának 55%-ának megfelelő intenzitással sétáltak, az intervallum csoportban (IWT) 3 perces időközökben váltakoztak a gyors (csúcsenergia ≥70%-a) és a lassú (a csúcsenergia 40%-a) séták. Mindkét edzéstípust 4 hónapon keresztül, heti 5 alkalommal, naponta 60 percben végezték a betegek. A CON csoport a szokásos életvitelét folytatta. A kutatók sok egyéb paraméter mellett mérték az inzulin-szekréciót, izotóp jelzéssel a glukóz anyagcserét (folyadék-kromatográfiával- tömegspektrométerrel), az inzulint és a C-peptidet elektroluminiszcens immunoassay-el, a glukagont RIA-val, az inzulin szignált vázizom biopsziákkal, stb. A vércukor az intervallum csoportban alig-alig, mindössze 9,0 mmol/l-ről 8,7 mmol/literre csökkent, viszont a folyamatos edzést végző csoportban és a kontroll csoportban is emelkedett. A vizsgálók szerint ez – valamint a glikémiás kontroll egyéb paraméterei – valószínűleg a megnövekedett inzulin-szenzitivitásnak (49,8%-al nőtt az inzulin-szenzitivitási index, p<0,001) és a megnövekedett perifériás inzulin-felhasználásnak (14,5%-al jobb, p<0,05) köszönhető, és mindkettő csak az intermittáló tréninget végző csoportban volt kimutatható. A vázizomzat inzulin „signaling”-ja egyedül az intermittáló csoportban javult, viszont az inzulin-szekréció egyik csoportban sem változott. Az intermittáló, vagy más néven intervallum csoportban ezen kívül 4,2 kg-os fogyás is megfigyelhető volt, melynek csak egy része származott a fenti kedvező hatásoktól, abban egyéb faktorok is szerepet kaphattak.  

A Diabetológia c. lapban nyomtatásban is megjelenő eredményeket 2014. augusztus 4.-én online közölték. A folyamatos, változatlan intenzitású sétának gyakorlatilag nem volt haszna – ami némileg ellentmond az eddigi megfigyeléseknek. A testgyakorlatok, esetünkben a séta váltakozó intenzitása viszont (és nem csak a tréning mennyisége és átlagos intenzitása) kulcsszerepet játszik a szervezet cukor-hasznosításában 2-es típusú diabetesben szenvedő egyénekben. Az IWT – a folyamatos tréninggel ellentétben - fenntartja az inzulin-szekréciót és javítja az inzulin-szenzitivitást, valamint a diszpozíciós indexet (DI). „Úgy gondoljuk, hogy a nagymennyiségű tréning önmagában nem elegendő a változásokhoz, a terhelési csúcsok és az edzés intenzitásának változtatásai voltak szükségesek az intervallum csoport jobb anyagcsere eredményeinek eléréséhez”- jelentette ki Dr. Karstoff (Center of Inflammation and Metabolism, Rigshospitalet, Copenhagen, Dánia).

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. Diabetologia

 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.