Diabetesben leginkább a változó intenzitású séta javítja az anyagcserét
Egy dán vizsgálatban a váltakozó intenzitású, napi 60 perces séta javította a 2-es típusú diabeteszes betegek anyagcseréjét, míg a folyamatos, változatlan intenzitású sétának - az eddigi megfigyelésekkel szemben- nem volt ilyen hatása.
A testmozgás előnyös hatásai 2-es típusú diabetesben jól ismertek, de a testgyakorlás optimális intenzitását még nem határozták meg. Tudjuk, hogy az igen intenzív testmozgások jobban csökkentik a vércukorszintet, mint a kevésbé intenzívek, de a 2-es típusú diabetesben szenvedőknél tradicionálisan nem javasoltak az esetleges balesetek miatt. A változó intenzitású testgyakorlatok („intervallum tréningek”) alatt az egyes csúcsterhelések emelhetők, és a glikémiás kontroll figyelemre méltóan javul. A glikémiás kontrollt elsősorban az inzulin-érzékenység és a hasnyálmirigy endokrin funkciója határozza meg – a 2-es típusú diabetesben mindkét működés károsodott. Jól ismert, hogy a fizikai aktivitás javítja az inzulin-érzékenységet, de ennek mechanizmusa ellentmondásos.
Dániában egy a megszakításokkal történő, változó intenzitású séta („intervallum séta” = IWT) és a „folyamatos séta”(CWT) energia-felhasználását hasonlították össze 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeken – egy harmadik, kontroll csoporttal (CON) szemben. Nem vették be a vizsgálatba az exogén inzulinra szorulókat, az instabil testsúlyúakat, az egyébként is jelentős fizikai aktivitást végzőket (legalább 150 perc/hét), a máj-, vese-, vagy szívbetegségben szenvedőket, és az olyan betegeket, akiknél a fizikai aktivitás fokozása kontraindikált lenne. Végül az IWT és CWT csoportban 12-12 beteget, a CON csoportban pedig 8 beteget tudtak folyamatosan megfigyelni. A folyamatos sétát végzők csoportjának (CWT) az energiafelhasználás csúcsának 55%-ának megfelelő intenzitással sétáltak, az intervallum csoportban (IWT) 3 perces időközökben váltakoztak a gyors (csúcsenergia ≥70%-a) és a lassú (a csúcsenergia 40%-a) séták. Mindkét edzéstípust 4 hónapon keresztül, heti 5 alkalommal, naponta 60 percben végezték a betegek. A CON csoport a szokásos életvitelét folytatta. A kutatók sok egyéb paraméter mellett mérték az inzulin-szekréciót, izotóp jelzéssel a glukóz anyagcserét (folyadék-kromatográfiával- tömegspektrométerrel), az inzulint és a C-peptidet elektroluminiszcens immunoassay-el, a glukagont RIA-val, az inzulin szignált vázizom biopsziákkal, stb. A vércukor az intervallum csoportban alig-alig, mindössze 9,0 mmol/l-ről 8,7 mmol/literre csökkent, viszont a folyamatos edzést végző csoportban és a kontroll csoportban is emelkedett. A vizsgálók szerint ez – valamint a glikémiás kontroll egyéb paraméterei – valószínűleg a megnövekedett inzulin-szenzitivitásnak (49,8%-al nőtt az inzulin-szenzitivitási index, p<0,001) és a megnövekedett perifériás inzulin-felhasználásnak (14,5%-al jobb, p<0,05) köszönhető, és mindkettő csak az intermittáló tréninget végző csoportban volt kimutatható. A vázizomzat inzulin „signaling”-ja egyedül az intermittáló csoportban javult, viszont az inzulin-szekréció egyik csoportban sem változott. Az intermittáló, vagy más néven intervallum csoportban ezen kívül 4,2 kg-os fogyás is megfigyelhető volt, melynek csak egy része származott a fenti kedvező hatásoktól, abban egyéb faktorok is szerepet kaphattak.
A Diabetológia c. lapban nyomtatásban is megjelenő eredményeket 2014. augusztus 4.-én online közölték. A folyamatos, változatlan intenzitású sétának gyakorlatilag nem volt haszna – ami némileg ellentmond az eddigi megfigyeléseknek. A testgyakorlatok, esetünkben a séta váltakozó intenzitása viszont (és nem csak a tréning mennyisége és átlagos intenzitása) kulcsszerepet játszik a szervezet cukor-hasznosításában 2-es típusú diabetesben szenvedő egyénekben. Az IWT – a folyamatos tréninggel ellentétben - fenntartja az inzulin-szekréciót és javítja az inzulin-szenzitivitást, valamint a diszpozíciós indexet (DI). „Úgy gondoljuk, hogy a nagymennyiségű tréning önmagában nem elegendő a változásokhoz, a terhelési csúcsok és az edzés intenzitásának változtatásai voltak szükségesek az intervallum csoport jobb anyagcsere eredményeinek eléréséhez”- jelentette ki Dr. Karstoff (Center of Inflammation and Metabolism, Rigshospitalet, Copenhagen, Dánia).
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Diabetologia
