Giapreza a refrakter hipotenzió kezelésére
Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a refrakter hipotenzió kezelésére szolgáló Giapreza (angiotenzin II acetát) készítményt.
Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) június 27-én pozitív véleményt fogalmazott meg a szepszis eredetű vagy egyéb disztributív sokkot elszenvedett felnőtt betegeknél kialakuló refrakter hipotenzió kezelésére szolgáló Giapreza (hatóanyag: angiotenzin II acetát, gyógyszerforma: 2,5 mg/ml infúzióhoz való koncentrátum) készítményre (kérelmező: La Jolla Pharmaceutical II B.V.) A gyógyszer használata olyan betegeknél javallott, akiknek vérnyomása a szepszis eredetű vagy egyéb disztributív sokk kezelése során a megfelelő volumenpótlás és katekolaminok vagy egyéb vazopressziós módszerek alkalmazása ellenére is veszélyesen alacsony marad. Az Egyesült Államokban az FDA már 2017-ben engedélyezte ezt a vérnyomásnövelő szert.
A hatóanyagról (angiotenzin II acetát)
A Giapreza hatóanyaga, az angiotenzin II acetát (ATC kód: C01CX009) a vérnyomás emelését vazokonstrikció, vagyis az erek összehúzódása útján éri el. A hatóanyag a szervezet endogén angiotenzin II regulátor peptidjét pótolja, mely központi szerepet tölt be a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerben. A vesében termelődő renin hatására az angiotenzinongénből Angiotenzin I (A-I), majd ebből a tüdőben az ACE (angiotenzin konvertáló enzim) hatására az aktív angiotenzin II (A-II) keletkezik. Az A-II emeli a vérnyomást és fokozza az aldoszteron elválasztást, valamint fokozza a perifériás centrális adrenerg hatásokat. Aktiválja a vérlemezkék aggregációját, fokozza a simaizmok és a szívizmok merevséget és vastagodását, így vérnyomás-emelkedést okoz.
Klinikai vizsgálat, mellékhatások
A CHMP a Giapreza pozitív ajánlását a fázis III ATHOS-3 (NCT02338843, A Phase 3 Study of LJPC-501 in Patients With Catecholamine-Resistant Hypotension) klinikai vizsgálat eredményei alapján adta ki, melyben a készítmény hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták. Az alkalmazás során leggyakrabban tapasztalt mellékhatások a következők voltak: thromboemboliás események, átmenetileg jelentkező magas vérnyomás, tachycardia és perifériás ischemia.
A szeptikus sokkról
A szeptikus sokk olyan állapot, melyben a fertőzés következményeként a vérnyomás életveszélyesen alacsony szintre süllyed. Leginkább újszülötteket, 50 éven felülieket, és olyan betegeket fenyeget, akiknek az immunrendszere károsodott. A szeptikus sokk kockázata lényegesen megnő, ha a fehérvérsejtek száma csökken, mint rákbetegekben, daganatellenes szereket szedőkben, és idült betegségekben például cukorbetegségben vagy májzsugorban szenvedőkben. A szeptikus sokkot bizonyos baktériumok által termelt toxinok és a citokinek okozzák. Az erek kitágulnak, és ez annak ellenére vérnyomáseséshez vezet, hogy a szívműködés szaporább lesz és a kilökött vér mennyisége is nő. A vérerek áteresztővé válhatnak, ez lehetővé teszi folyadék kijutását a véráramból a szövetekbe, azok megduzzadását okozva. Az életfontosságú szervek, különösen a vesék és az agy vérellátása csökken. Később az erek összehúzódnak, s ez elvileg vérnyomásemelő hatású lenne, mivel azonban a szívből kijövő vér mennyisége csökken, a vérnyomás nagyon alacsony marad.
Gyakran akár 24 vagy több órával is megelőzve a vérnyomás esését, a szellemi frissesség csökkenése és zavartság a szeptikus sokkra utaló első jelek. Ezek a tünetek a csökkent agyi vérellátás következményei. A szívből kiáramló vér mennyisége nő, de az erek tágultak, így a vérnyomás csökken. Sokszor a beteg szaporán lélegzik, hogy a tüdőn a fölösleges széndioxid eltávozzék így a vér széndioxid-szintje csökken. A korai tünetek közé tartozik a hidegrázás, a hőmérséklet gyors emelkedése, a meleg, kipirult bőr, az ugráló pulzus és az emelkedő-süllyedő vérnyomás. A szív továbbította nagyobb vérmennyiség ellenére a vizelet-kiválasztás csökken, később a testhőmérséklet gyakran a szokásos (normál érték) alá süllyed. Ahogy a sokk súlyosbodik, az egyes szervek működése romolhat, beleértve a veséket (csökkenő vizelet-kiválasztás), tüdőket (légzési nehézségek és alacsony oxigén-vérszint), szívet (folyadék visszatartás és vizenyő). Az ereken belül vérrögök képződhetnek. A vérvizsgálatok emelkedett vagy csökkent fehérvérsejt-számot, és esetleg a vérlemezkék mennyiségének csökkenését mutatják. Az anyagcsere-salakanyagok szintje (mint a karbamid) a veseműködés romlásával párhuzamosan emelkedik, az EKG a szívizom elégtelen vérellátásának következményeit, szívritmuszavarokat mutat. A kórokozók azonosítását hemokultúrákkal végzik.
Amint a szeptikus sokk tünetei megjelennek, a beteget intenzív osztályon kell kezelni. A gondosan ellenőrzött vérnyomás emelése céljából nagy mennyiségű intravénás folyadékbevitelről kell gondoskodni, az érösszehúzódást a mai klinikai gyakorlatban jellemzően dopaminnal vagy noradrenalinnal érik el, ez a vérnyomás emelésével az agy és a szív vérellátását is javítja. Tüdőkárosodásban gépi lélegeztetésre lehet szükség. Amint a vérmintákat levették tenyésztésre, intravénás antibiotikumokat kell adni nagy adagban. Amíg a laboratórium meg nem határozza a kórokozókat, általában két antibiotikum együttes adásával lehet a baktériumok elpusztításának esélyeit fokozni. Minden erőfeszítés ellenére a szeptikus sokkban szenvedők több mint egynegyede meghal.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Giapreza – Pending EC decision (EMA)
EU Panel Backs Angiotensin II (Giapreza ) for Septic Shock
