Gyógyszer várományos nem-alkoholos szteatohepatitiszre
Az FDA engedélyt adott a leronlimab hatóanyag nem-alkoholos szteatohepatitisz indikációban történő fázis II klinikai vizsgálatára.
A CytoDyn Inc. október 1-jén bejelentette, hogy az FDA engedélyezte a cég által kifejlesztett leronlimab (PRO140) hatóanyag nem-alkoholos szteatohepatitisz (NASH, non-alcoholic steatohepatitis) indikációban történő vizsgálatát és a fázis II klinikai vizsgálathoz betegek bevonását. Annak ellenére, hogy a NASH betegségterhe igen magas, jelenleg nem áll rendelkezésre engedélyezett gyógyszeres terápia: a kezelések elsősorban a NASH komorbiditásainak ellátására, menedzselésére irányulnak, mint például az elhízás, 2-es típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek. A leronlimab ezzel szemben a NASH során kialakuló gyulladásos folyamatok befolyásolásával váltaná ki feltételezett hatását.
A vizsgálati hatóanyagról (leronlimab)
A leronlimab egy új fejlesztésű, humanizált IgG4 monoklonális antitest, mely a CCR5 sejtfelszíni receptor blokkolásával fejti ki hatását. A CCR5 fontos szerepet játszik HIV-fertőzés, a tumorok áttétképződése és egyéb betegségek során, köztük a nem-alkoholos eredetű szteatohepatitiszben is. Eddigi ismereteink szerint úgy tűnik, hogy a CCR receptor központi szerepet játszik az immunsejteknek a gyulladásos helyekre történő szállításában, és fontos lehet az akut graft-versus-host betegség (GvDH) kialakulásában, valamint más gyulladásos állapotok előidézésében, tehát sokoldalú szerepe miatt több betegség, állapot esetén is hatásosan támadható. Korábbi klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy a CCR5 receptor blokkolásával csökkenthető az akut GvDH kialakulásának kockázata csontvelő-transzplantált betegeknél – ezért az FDA „ritka betegségek gyógyszere” (orphan drug) minősítést is adott a hatóanyagra a GvDH megelőzésének indikációjában.
A leronlimabbal végzett klinikai vizsgálatokról
A leronlimabbal az utóbbi években összesen 9 klinikai vizsgálatot végeztek több mint 800 beteg bevonásával, és sikeresen teljesítette az elsődleges végpontokat egy pivotális fázis III vizsgálatban, ahol standard antiretrovirális kezelésekkel kombinációban alkalmazták HIV-betegek terápiájában. Ezért az FDA már két indikációban is „fast track” minősítést adott a hatóanyagra: az első javallat kombinált alkalmazásra szól HIV-fertőzött betegek aktív antiretrovirális terápiájában (HAART, highly active antiretroviral therapy), a második pedig az áttétes tripla negatív emlőrákban történő alkalmazás. A leronlimab tripla negatív emlőrákban 98%-kal csökkentette az emlőrákos daganatok áttétképződését szamár xenograft modellekben, ezért a CytoDyn fázis II vizsgálatot indított ebben az indikációban is.
A nem-alkoholos szteatohepatitiszről (NASH, non-alcoholic steatohepatitis)
A nem alkoholos eredetű zsírmáj (NAFLD, non-alcoholic fatty liver disease) és az abból kialakuló szteatohepatitisz (NASH) a leggyakoribb krónikus májbetegség, előfordulása az elmúlt években világszerte ugrásszerűen megnőtt. A májrák kialakulása mögött ma még többnyire a vírusos hepatitis vagy a túlzott alkoholfogyasztás áll, ám 2030-ra várhatóan már a NASH okozza majd az ilyen típusú daganatok többségét, sőt, előrejelzések szerint az Egyesült Államokban már jövőre, azaz 2020-ra a NASH válik a májátültetések vezető okává. A NASH többnyire túlsúlyos vagy elhízott emberekben alakul ki, hosszú ideig tünetmentes, ezért különösen fontos a megelőzés, mivel a máj zsírtartalmának csökkentésével, a súlyfelesleg leadásával sokat tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki ez a betegség.
A nem alkoholos steatohepatitis esetében többnyire csak akkor jelentkeznek a tünetek – pl. súlyvesztés, fáradtság, gyengeség –, amikor már előrehaladott stádiumban van a betegség, mely évek, esetleg évtizedek alatt fejlődik ki. Fő jellegzetessége, hogy zsír halmozódik fel a májban, ami gyulladással, szöveti károsodással járhat, cirrózist okozhat, így a máj egy idő után már nem tud megfelelően működni, és végső soron akár májrák is kialakulhat. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően Magyarországon is egyre több ilyen beteg van, a májrákos esetek 56%-át már nem a vírusos hepatitis okozza idehaza. Habár a NASH egyre elterjedtebb, kialakulásának okai még mindig nem egyértelműek. A betegek vérében megnő a lipidek – pl. koleszterin vagy a trigliceridek – szintje, gyakran társul hozzá diabétesz. Hátterében állhat az inzulinrezisztencia, az oxidatív stressz és a máj gyulladásos megbetegedése is. Önmagában csak az elhízás a 3-3,5-szeresére emeli a májdaganatok kialakulásának az esélyét, egyéb tünetekkel társulva pedig még ennél is nagyobb a kockázat. Diabéteszeseknél 2-4-szeres a májrák előfordulása. A NASH gyakrabban alakul ki középkorú és túlsúlyos vagy elhízott emberekben, de gyermekeknél is megjelenhet, a férfiaknál és a nőknél kb. azonos arányban fordul elő.
Jelenleg gyógyszeres kezelési módja nem ismert. A kórkép kezelése az anyagcserezavar kezelését jelenti, elsősorban életmód-változtatással. A testsúly fokozatos csökkentése diéta és fizikai aktivitás együttes alkalmazásával az inzulinérzékenységet javítja, a szövettani elváltozásokat mérsékli. A kiindulási testsúly 5-10 százalékkal csökkentendő, a csökkentés mértéke 0,45–0,9 kg/hét. A gyors súlyvesztés hátrányos mert fokozza a gyulladást és a fibrózist. A testsúly 7-10 százalékos csökkentése a májelzsírosodást 42–51%-kal csökkenti. A diéta során a telített zsírok, a cukros üdítők, a fruktóz, valamint a nagy glikémiás indexű ételek fogyasztása kerülendő. Az n-3/n-6 többszörösen telítetlen zsírsavak, valamint a kávéfogyasztás csökkenti a májelzsírosodás mértékét. Heti 3-5 alkalommal 30 perces mérsékelt vagy nagy intenzitású fizikai aktivitás az inzulinrezisztencia csökkentése révén lehet előnyös.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
