Limfóma és kardiovaszkuláris kockázat

Az elmúlt években a Hodgkin-limfóma kezelhető megbetegedéssé vált, aminek tíz éves túlélése meghaladja a 80 százalékot. Bár ismert, hogy a kezelés mellékhatásai következtében a túlélők körében megnő az egyéb tumorok és a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata, azt nem tudjuk, milyen hosszú ideig áll fenn a megnövekedett kockázat, és milyen kockázati tényezők járulnak hozzá a különböző kardiovaszkuláris betegségek kialakulásához.

Flora E. van Leeuwen és munkatársai, a Holland Rákközpont onkológusai megvizsgálták, hogy a Hodgkin-limfóma túlélői körében az átlagos populációhoz képest a kezelés befejeztét követő negyven éven belül milyen mértékben nő meg a kardiovaszkuláris betegségek kialakulási esélye, továbbá azt is számba vették, hogy a különböző kezelési módszerek milyen mértékben növelik a kardiovaszkuláris kockázatot (Cardiovascular Disease After Hodgkin Lymphoma Treatment - 40-Year Disease Risk).

A Holland Rákalapítvány által finanszírozott retrospektív kohorszvizsgálatba olyan 1965 és 1995 között kezelt pácienseket vontak be, akiket 51 évesnél fiatalabb korban diagnosztizáltak Hodgkin-lymphomával (összesen 2.524 fő, átlagos életkoruk: 27,3 év), és akik legalább 5 évvel túlélték a diagnózist. Az adatok egészségügyi nyilvántartásokból és a körzeti orvosi feljegyzésekből származtak. Az eredmények szerint átlagosan 20 éves követési idő után 1.713 kardiovaszkuláris esemény történt 797 betegben, akik közül 410-en (51,4%) kettő vagy több kardiovaszkuláris eseményt is elszenvedtek. A leggyakrabban koronária betegség alakult ki (első kardiovaszkuláris eseményként 401 betegben) - a Hodgkin-limfóma kezelését követően átlagosan 18 évvel, ezt követte a szívbillentyű elégtelenség (374 esetben) - a kezelés után átlagosan 24 év elteltével, valamint szívelégtelenség (140 esetben) – a kezelés után átlagosan 19 évvel.

A Hodgkin-limfóma miatt kezelésben részesültek körében az átlagos populációhoz képest szignifikánsan nagyobb volt a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata: a koronária betegség esélye 3,2-szeresre nőtt körükben, míg a szívelégtelenség kockázata 6,8-szorosra, és a kockázat az utánkövetés hosszával arányosan fokozódott. A Hodgkin-limfóma diagnózisa után 40 évvel a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kumulatív kockázata 50 százalékos volt. A legnagyobb kardiovaszkuláris kockázatot azok körében találták a kutatók, akiket a legfiatalabb életkorban kezdtek Hodgkin-limfóma miatt kezelni.

Számos kovariáns figyelembe vétele után (a diagnózis éve, nem, dohányzási szokások) a mediasztinális radioterápia és az anthracyclin kemoterápia bizonyult jelentős kockázati tényezőnek: az előbbi 3,6-szorosra, az utóbbi 1,5-szeresre növelte a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát (a betegek 81,3%-a részesült mediasztinális radioterápiában és 30,6%-a kapott anthracyclin tartalmú kemoterápiát).

A tanulmány mellet a JAMA Internal Medicine egy kommentárt is közölt, amelynek szerzői, Emily Tonorezos és Linda Overholser felhívják a figyelmet arra, hogy bár az átlagos populációhoz képest a ráktúlélők körében esetleg más lehet a kardiovaszkuláris betegségek patofiziológiai mechanizmusa, igen fontos a tradicionális kockázatcsökkentő stratégiák alkalmazása, különösen a dohányzásról való leszokás támogatása, mivel a dohányzás fokozza a mediasztinális radioterápia és az anthracyclin-kezelés kardiovaszkuláris kockázatnövelő hatását. Az onkológiai osztályok nem vállalják a ráktúlélők gondozását, ezért a körzeti orvosoknak kell azonosítaniuk azokat a pácienseket, akik esetében a legnagyobb a kockázat: akiket fiatalon, illetve legrégebben kezeltek. Az azonosításban három egyszerű kérdés segít, amit az orvosok feltehetnek betegeiknek: 1. Milyen típusú rákban szenvedett? 2. Milyen idős volt, amikor diagnosztizálták a lymphomát? 3. Kapott-e mellkasi besugárzást vagy doxorubicint? A ráktúlélők orvosilag összetett feladatot jelentő kezelése is a felnőtt házi orvosokra hárul, azonban hosszú távú prospektív vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy milyen speciális kezelési igényei vannak ennek a speciális populációnak, nyomatékosítják a kommentár szerzői (Caring for the Adult Survivor of Hodgkin Lymphoma Highlighting the Need for Care Coordination).