Oszteoporózis és halálozás

Dr. Roland Chapurlat (Université de Lyon) számos diát vetített arról, hogy az oszteoporózis gyógyszerei csökkentik a mortalitást. Dr. Steven R. Cummings (University of California, San Francisco) viszont erősen kétségbe vonta ezeket az adatokat. A randomizált, kontrollált vizsgálatok két meta-analízise csak épp enyhe statisztikai előnyt tudott igazolni, ezek legújabb meta-analízise pedig már nem is tudta a biszfoszfonátok mortalitásra gyakorolt kedvező hatását igazolni. A hozzászólók megjegyezték, hogy az oszteoporózis kezelése tornát, testmozgást (is) előír, ami közismerten hosszabb élettartammal társul. Az sem mindegy, hogy a kevesebb mortalitás a kezeléshez társul, vagy a kezelés okozzaa túlélés javulását.

A vita társelnöke, Dr. Jane A. Cauley (University of Pittsburgh Graduate School of Public Health, Pennsylvania), aki számos nagy vizsgálat (SOF, MrOS) vezetője is volt, maga is kijelentette, hogy bár számos zavaró tényező van az eddigi tanulmányokban, az oszteoporózis kezelés és a mortalitás csökkenése között „összefüggés van”.

Dr. Chapurlat a Dubbo Osteoporosis Epidemiology Study-ra hivatkozva elmondta, hogy 70 fölötti – csonttörésen átesett – férfiakban a kezelés során 70%-kal csökkent a mortalitás, ami „azért valami!” (J Clin Endocrinol Metab 2011;96:1006-1014). A 2007-es HORIZON Recurrent Fracture Trial-ban a combanyaktörés helyreállítása után évente adott zoledronsav csökkentette az új törések létrejöttét és 28%-kal javította az élettartamot (N Engl J Med 2007;357:1799-1809). Bolland 2010-es meta-analízisében az oszteoporózis kezelések 11%-kal csökkentették a mortalitást (J Clin Endocrin Metab 2010;95:1174-1181). Kranenburg 2016-os meta-analízisében biszfoszfonát kezeléssel 10%-os mortalitás-csökkenést mutattak ki (Atherosclerosis 2016;252:106-115). Ráadásul ezen a kongresszuson számolt be Ian Reid arról, hogy a 18 havonta adott zoledronsav csökkenti a mortalitást, azaz a placeboval ellenőrzött vizsgálatok szerint a biszfoszfonát kezelések mellett csökkent (a bármely okból származó) mortalitás. Lehetséges, hogy ezek az anyagok az immunrendszeren keresztül hatnak, de befolyásolhatják az atherosclerosist is, és ezek a jótékony hatások leginkább az idősebb korosztályokban érvényesülnek.

Dr. Cummings kifejtette, hogy a kezelés valóban jelentősen csökkenti a betegek fájdalmait és mozgáskorlátozottságát. A kezelés a csonttörés súlyos kockázata esetén valóban óriási előnyökkel jár – kevés mellékhatás árán. Ugyanakkor „nem írható fel mindenkinek, aki öreg és beteg.”Randomizált, kontrollált vizsgálatok szükségesek, az egyszerű megfigyeléses vizsgálatokban egy csomó ismeretlen zavaró tényező van. A Chapurlat által hivatkozott Kranenburg tanulmányban 61 biszfoszfonátos vizsgálatot analizáltak (32 daganatos, 22 osteoporotikus, 7 egyéb), és ezek közül 16-ban nem volt placebo kontroll! A Bolland tanulmányban oszteoporózis miatt adott 10 biszfoszfonátos vizsgálat utólagos analízise a mortalitás emelkedésének mindössze „borderline” szignifikanciáját mutatta ki (RR :0,90, 95%CI 0,81-1,0, p=0,044). Cummings doktor ezután idézte a jelenlegi ASBMR kongresszus 905-ös absztraktjának eredményeit, mely szerint 24 klinikai vizsgálat igen szigorú utólagos analízise szerint a biszfoszfonát kezelés nem csökkenti a halálozást (RR: 0,96, 95%CI 0,88-1,05).

Tehát ezeket a gyógyszereket idős emberek oszteoporózis nélküli eseteiben, pusztán az élet meghosszabbítása céljából felírni nem indokolt, és „ne is tegyük meg”.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Cenference News > ASBMR 2018

2. American Society of Bone and Mineral Research Annual Meeting