Placentasejtek védhetik a magzatot a vírusfertőzéssel szemben
A placenta sejtjei egyedülálló képességeik révén megakadályozhatják, hogy a vírusok az anya szervezetéből átjussanak a magzatba, és e tulajdonságot más sejttípusoknak is átadhatják – állapították meg a Magee-Womens Research Institute (MWRI) és a University of Pittsburgh School of Medicine kutatói…
…akik eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című lapban tették közzé.
Elengedhetetlenül fontos, hogy a magzatot megvédjük az anyai fertőzésektől, hogy biztosíthassuk a normális fejlődését – mondja Yoel Sadovsky, a Pitt School of Medicine szülész-nőgyógyász professzora. Az azonban eddig nem volt világos, hogy a méhlepény – melyről hosszú ideig art tartották, hogy pusztán passzív barrier szerepét tölti be a magzat és az anya között – miként látja el ezt a feladatot. „Eredményeink több komplex és elegáns mechanizmusra derítettek fényt a trophoblastoknak nevezett humán placentáris sejtekben, melyek megakadályozzák, hogy a vírusok megfertőzzék a sejteket – mondja dr. Sadovsky. – Azt reméljük, hogy az erre vonatkozó információk alapján új terápiákat fejleszthetünk ki a vírusinfekciók ellen.”
A dr. Sadovsky és Carolyn Coyne mikrobiológus és molekuláris genetikus által vezetett munkacsoport trophoblast-sejteket fertőzött meg laboratóriumi körülmények között vírusokkal. A nem placentáris sejtektől eltérően a trophoblastok rezisztensek a vírusfertőzésekkel szemben, ennek hátterében azonban nem az áll, hogy a vírusok ne lennének képesek a sejtekhez kötődni vagy bejutni azokba. A kutatók megjegyzik, hogy amikor a trophoblastok tenyésztésére használt közeget vagy folyadékot nem placentáris sejtekre, például vérsejtekre vitték át, azok is rezisztensekké váltak a vírusfertőzésekkel szemben.
A vizsgálók kiemelik, hogy a tenyésztőközeg hanghullámokkal történő expozícióját követően a vírusrezisztencia már nem volt átvihető a nem placentáris sejtekre. E megállapítás szorosabb bepillantást engedett az exoszómákba, melyek a trophoblastok által termelt nanovezikulumok, melyek érzékenyek a hanghullámok hatásai iránt. Azt találták, hogy az exoszómákban található, mikroRNS-nek nevezett genetikai anyag fragmentumai, illetve ezek laboratóriumi körülmények között előállított hasonmásai képesek autofágiát indukálni, mely meghosszabbítja a sejtek túlélését. Az autofágia legalább részleges blokkolása következtében a sejtek ismét fogékonyakká válnak a vírusinfekciók iránt.
„Adataink azt jelzik, hogy e mechanizmus eredményes evolúciós adaptáció lehet, mely megvédi az anyát és a magzatot a vírusfertőzésekkel szemben – emeli ki dr. Coyne. – Elképzelhető, hogy ezek a mikroRNS-ek nem terhes állapotban, más sejtekben is alkalmasak lehetnek a vírusinfekció kockázatának csökkentésére, illetve talán olyan betegségek kezelésére, melyekben az autofágia erősítése előnyös lehet.”
