Szex-specifikus virulencia

Egyes kórokozók enyhébb tüneteket váltanak ki a nőknél, mint a férfiaknál, mivel ez elősegíti a szaporodásukat, állapítja meg Francisco Úbeda és Vincent A. A. Jansen cikke a Nature Communications-ben (The evolution of sex-specific virulence in infectious diseases).

Számos szex-specifikus szervet érintetlenül hagyó fertőző betegségre igaz, hogy a férfiak és a nők esetében igen eltérő a virulenciájuk. A Mycobacterium tuberculosis bacilussal fertőzött férfiak 1,5-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a fertőzött nők, Human Papilloma Vírussal fertőzött férfiak esetében ötször nagyobb a rák kialakulásának esélye, mint a nőknél, a fertőző mononucleosis-t okozó Epstein–Barr virus legalább kétszer gyakrabban eredményez Hodgkin limfómát a férfiaknál, mint a nőknél.

Bár lehengerlő mennyiségű bizonyíték támasztja alá, hogy a fertőző betegségek eltérő módon érintik a nőket és a férfiakat, az orvosok mégis teljesen egyformán kezelik a két nem tagjait, aminek részben az az oka, hogy a virulencia nemek közötti eltéréseinek okait nem ismerjük eléggé, írják a Royal Holloway University of London biológusai.

A legelterjedtebb magyarázat szerint a nemi hormonok és az immunrendszer közötti kölcsönhatások következtében a férfiak kevésbé ellenállók a kórokozók támadásaival szemben, mint a nők, így pl. a tesztoszteron elnyomhatja az immunrendszer kórokozók elleni védekezőképességét (míg a nők aktívabb immunrendszere az autoimmun betegségekre teheti fogékonnyá őket). Ez a hipotézis azonban, bár az eltérések egy részére magyarázattal szolgál, számos kérdésre nem ad választ, így pl. arra sem, hogy a nemek közötti virulencia-különbségek miért nem jelennek meg rögvest a pubertás után, miért csak egy évtizeddel később.

A férfiak és a nők fertőző betegségekkel szembeni eltérő fogékonyságára keresve a választ Úbeda és Jansen újabb szempontot hoz be a képbe: nem a fertőzött személy felől közelítenek, hanem patogénre épülő hipotézist alakítanak ki, és azt mondják, hogy a természetes szelekció minden bizonnyal eltérő módon hat a férfiakban és a nőkben fertőzést okozó kórokozókra. A nemek szerint eltérő stratégia egyes rovarokat fertőző baktériumoknál nyilvánvaló: az anya révén átadott fertőzés a hím utódokat elpusztítja, a nőstényeket nem érinti, illetve van olyan rovarparazita is, ami a megfertőzött nőstényeknél gigantizmust vált ki, míg a hímekre nem hat. A példákat követve az evolúcióbiológusok azon tényezők nyomába eredtek, amelyek a kórokozók különböző stratégiáinak kifejlődését eredményezhették.

A legszembeötlőbb szelekciós különbség, hogy míg mindkét nem tagjai képesek továbbadni a fertőzést horizontálisan, a vertikális irányú kórokozótovábbítás – terhesség, szülés, illetve szoptatás révén – csak a nők esetében jön szóba. Úbeda és Jansen különböző matematikai modellek segítségével megnézte, hogy önmagában ez az alapvető biológiai különbség képes-e befolyásolni a patogének szex-specifikus virulenciájának evolúcióját. Vizsgálatuk pozitív eredménnyel zárult: modelljük segítségével képesek voltak megmagyarázni egy régi rejtélyt: a Japánban és a Karib-szigeteken endémiás Humán T-sejt Limfotrofikus Virus 1-es típusa (HTLV-1) eltérő virulenciáját férfiakban, illetve nőkben (a HTLV-1 által megfertőzött japán férfiak 3-szor nagyobb gyakorisággal halnak meg leukémiában, mint a nők, míg a Karib-szigeteken nincs nemek közötti különbség).

Mint a kutatók kifejtik, a mindkét nem tagjait megfertőző patogének esetében a természetes szelekció előnyben részesítheti azokat, amelyek kevésbé súlyos betegséget váltanak ki a nőknél, így azok tovább tudják adni a fertőzést gyermekeinek is. Mivel a japán nők körében gyakoribb és hosszabb ideig tart a gyermekek szoptatása, mint a Karib-szigeteki nők körében, ez a matematikai modellek szerint elegendő ok lehet arra, hogy Japánban kialakult a kórokozók nemek közötti eltérő virulenciája.

Jansen New Scientistnek adott nyilatkozata szerint egyelőre nem ismert, milyen módon detektálja a HTLV-1 vírus, hogy női vagy férfi szervezetben van-e, azonban számos olyan hormonális útvonal ismert, ami támpontot jelenthet a számára. Ha megismerjük ennek mechanizmusát, akkor arra is esélyünk lesz, hogy manipuláljuk a vírust, amely ennek következtében úgy viselkedne a férfiszervezetben, mint ha nőben lenne, és kevésbé súlyos betegséget váltana ki, teszi hozzá az evolúcióbiológus.

A kutatók szerint eredményeik arra is felhívják a figyelmet, hogy módosítani kellene azon a stratégián, miszerint a legtöbb klinikai vizsgálatot férfiakon végzik. Mivel a kórokozók eltérő módon viselkednek a két nem tagjaiban, meg kell ismernünk azt is, hogy mit művelnek a női szervezetben.

A vírusokra ható szelekciós nyomás magyarázatul szolgálhat-e arra a tapasztalatra, hogy a férfiak hajlamosabbak jobban megbetegedni influenzától, náthától?, teszi fel a kérdést Sam Wong, a New Scientist cikkírója. Aligha, mondja Jansen, hiszen az anyától gyermekre történő transzmisszió ezen vírusok esetében nem fontos fertőzési útvonal. A férfi-influenza – evolúcióbiológusi nézőpontból legalábbis – ugyanolyan, mint a női.