hirdetés

Szülésindítás

Az alacsony kockázatú, nem szült nőknél érdemes megindítani a szülést a 39. terhességi héten, mert kevesebb a komplikáció és a császármetszés igénye.

hirdetés

A prospektív, randomizált ARRIVE kódnevű vizsgálat szerint a még nem szült, alacsony kockázatú terhes asszonyoknál a szülés megindítása a terhesség 39. hetében ugyanolyan biztonságos az anyára és az újszülöttre nézve, mint a spontán szülés megindulására való várakozás, ráadásul kevesebb császármetszésre van szükség.

A New England Journal of Medicine-ben 2018. augusztus 8.-án megjelent vizsgálat eredményei szerint ilyenkor kevesebb a preeklampszia és kevesebb az újszülöttkori respiratorikus probléma is.

Az ARRIVE vizsgálatba az USA 41 kórházából 6106, a terhesség 38. hetében lévő olyan – még nem szült - terhes asszonyokat vettek be, akiknél komplikációmentes terhesség zajlott, egyetlen élő magzatuk volt koponyafekvésben, és akiknél nem volt kontraindikált a hüvelyi szülés. Az asszonyok között a 39. terhességi hétben random módon a szülés megindítása, vagy a 0-4 napos várakozás (watchful waiting) mellett döntöttek. Az egyetlen különbség a várandósok két csoportja között abban volt, hogy az indukciós csoport 22,8%-a, a várakozó csoport 25,6%-a vesztett el már korábban egy magzatot. Az indukciós csoportba sorolt 3062 asszony közül 18,6%-ban, míg a várakozó csoport 3044 asszonya közül 22,2%-ban kellett császármetszést végezni, azaz a 39. héten megindított szülések esetén 16%-kal csökkent a császármetszések száma (P<0,001). A vizsgálat elsődleges végpontjaként szerepelt az újszülöttek perinatális halála, vagy a súlyos perinatális komplikációinak száma is: ami a megindított szülések után 4,3-ban, a várakozó szülések után 5,4%-ban fordult elő (P=0,049). Az indukciós csoportban tehát 20%-kal kevesebb volt az újszülöttek halálának, vagy súlyos komplikációinak relatív kockázata még az anyák elvetéléseinek hozzáigazítása után is. Az indukciós csoportban szereplő anyáktól született újszülöttek kórházi ápolása rövidebb időt vett igénybe, és kevesebb légzéstámogatásra volt szükség.

A terhességi vérnyomáskiugrás az indukciós csoportban lévő anyáknál csak 9,1%-ban, a várakozó állásponton lévőknél pedig 14,1%-ban jelent meg (P<0,001). Az indukciós csoportban lévő anyák kevesebb fájdalomról és simább szülésről számoltak be a várakozó csoportban lévő anyákhoz képest. Bár az indukciós csoport asszonyainál hosszabb volt a szülési előkészület és maga a szülés, de szülés után kevesebb időt töltöttek a kórházban a várakozókhoz képest. Anyai részről egyéb különbséget nem észleltek.

Az ARRIVE vizsgálat adatai a Society for Maternal-Fetal Medicine 38. évenkénti találkozóján 2018. februárban elhangzott első adatai zavart keltettek, majd májusban az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) ülésén ismét tárgyalásra kerültek. A most megjelent eredmények Dr. William Grobman (szülész-nőgyógyász professzor, Northwetern University Feinberg School of Medicine in Chicago, Illinois) és munkatársai szerint valóban ellentmondanak a számos megfigyeléses vizsgálat eredményeinek, melyek felvetették, hogy a mesterségesen megindított szülés után szaporodnak az anyai és a perinatális komplikációk, de ezekben a vizsgálatokban az indukált szülésekkel a spontán szüléseket hasonlították össze a várakozó álláspont helyett.

E tanulmány szerzői viszont úgy vélik, hogy "a nullipara, alacsony kockázatú terhes anyáknál a terhesség 39. hetében megindított szülés 28 szülésenként eggyel kevesebb császármetszéssel jár. Értelmes dolog a szülés megindítását választani, mert legjobb esély van a hüvelyi úton történő szülésre és a komplikációk elkerülésére, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinél meg kell indítani a szülést a terhesség 39. hetében.”

Az ACOG jelenleg érvényben lévő guideline-ja szerint a szülés elektív indukcióját a 39. hétnél jóval később, a 41. héten kell fontolóra venni, és a 42. hét elején kell megejteni. Ugyanakkor az ARRIVE tanulmány eredményeire alapozva egyre inkább a 39. héten történő indukció felé mozdul el a vélemény. Már az ACOG 2018. április végi konferenciájának egyik ülésén Dr. Aaron Caughey (Oregon Health & Science University, Portland) elmondta, hogy az ARRIVE kezdeti adatai „káoszt és zűrzavart” válthatnak ki, mivel arra utalnak, hogy a szülés 39. heti megindítása minden asszonynál a legbiztonságosabb a babának. Az ARRIVE vizsgálattól eltérő terheseknél, más kultúrákban és sok egyéb faktortól függően változhatnak az eredmények. Az ARRIVE szerzői úgy fogalmaztak, hogy az eredmények több autonómiával és ismerettel ruházzák fel a terheseket, hogy dönthessenek. A 39. héten történő indukció nem használható rutinszerűen minden asszonynál. 

 

Forrás:

1. Medscape Medical News

2. The New England Journal of Medicine

3. Society for Maternal-Fetal Medicine's 38th Annual Pregnancy Meeting

4. American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) 2018 Annual Meeting 

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.