hirdetés

Újabb hiperaktív húgyhólyag szindróma elleni szer kaphat engedélyt

A fázis III EMPOWUR klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a hiperaktív hólyag szindróma kezelésére szolgáló vibegron hatóanyagú készítményt.

hirdetés

A Urovant Sciences december 30-án közleményt adott ki arról, hogy a vizelési késztetéssel, gyakori vizeléssel, esetleg inkontinenciával járó hiperaktív hólyag szindróma (OAB, overactive bladder syndrome) kezelésére szolgáló vibegron nevű vizsgálati hatóanyagát az FDA új gyógyszerjelölt (NDA) státuszba vonta, azaz megkezdte a hatóanyag körülbelül 10 hónapig tartó engedélyezési eljárását. A 75 mg vibegront tartalmazó tablettát a betegeknek naponta egyszer kell szedniük a tünetek enyhítéséhez.

 A hatóanyagról (vibegron)

A vibegron egy naponta egyszer orálisan alkalmazható béta-3-adrenerg agonista, húgyúti görcsoldó. Hatásmechanizmusa igen hasonló a Betmiga (mirabegron, Astellas) néven már forgalomban lévő szer hatóanyagához. A mirabegron a húgyhólyag simaizom ellazulását okozta patkány és humán szövetizolátumokban, megnövelte a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) koncentrációját patkánytól származó húgyhólyagszövetben, valamint húgyhólyag ellazító hatású volt patkány húgyhólyag funkcionális modellekben. A húgyhólyag hiperaktivitást mintázó patkánymodellekben a mirabegron fokozta az egyes vizeletürítések során kiürített vizeletmennyiséget, és csökkentette a nem ürítési kontrakciók gyakoriságát, anélkül, hogy befolyásolta volna a vizeletürítési nyomást vagy a reziduális vizeletmennyiséget. Egy majommodellben a mirabegron csökkentette a vizeletürítés gyakoriságát. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a mirabegron a húgyhólyag béta-3-adrenerg receportainak stimulálásával javítja a vizelettárolási funkciót.

 Klinikai vizsgálatok, mellékhatások

A randomizált, kettős-vak, placebo- és aktív (tolterodin, Pfizer, Detrol) kontrollos, multicentrikus fázis III EMPOWUR vizsgálatban (NCT03492281) a naponta egyszer 75 mg-os dózisban adagolt vibegron biztonságosságát, tolerálhatóságát és hatásosságát vizsgálták. A vibegron az alkalmazott dózisban a 12 hetes vizsgálat során az összes elsődleges és másodlagos végpontot sikeresen teljesítette. Az elsődleges végpontok a 24 órás időszakon belüli inkontinenciával járó epizódok számának csökkenése, valamint a 24 órás időszakokban mért vizeletürítések gyakoriságának csökkenése voltak a kiinduláshoz képest. Az EMPOWUR vizsgálatot 1504 beteg bevonásával végezték, de a kiegészítő, támogató klinikai vizsgálatokat magában foglaló vizsgálati programban több mint 4000 beteg vett részt. Az eredmények szerint a hatóanyag teljesítette ugyan a kijelölt végpontokat, viszont ágazati elemzők szerint a vibegron nyújtotta előny nem volt meggyőző a tolterodinnal szemben, ezért az a furcsaság esett meg, hogy a sikeres vizsgálati eredmények tavalyi nyilvánosságra hozatalát követően az Urovant Sciences részvényeinek értéke jelentős mértékben esett. A vállalat már egy újabb, URO-902 kódnevű készítményt is fejleszt, amelyről egyelőre annyit lehet tudni, hogy egy húgyhólyagba adott génterápiás szer, mely az Ion Channel Innovations céggel közösen lefolytatott kis betegszámú fázis Ib vizsgálatban dózisfüggő hatásosságot és jó tolerálhatóságot mutatott.

 A hiperaktív hólyag szindrómáról

A hiperaktív hólyag szindrómát általában krónikusan fennálló tünetek: a hólyagciklus telítődési fázisában jelentkező akaratlan hólyagkontrakciók jellemzik. A vizeletürítő izom akaratlan kontrakciói nyomán az életminőséget erősen befolyásoló, rontó egyéb tünetek mellett csökken a funkcionális hólyagkapacitás. Prevalenciájára abból a hat európai országból, 40 évesnél idősebb férfiak és nők körében végzett 2001-es kérdőíves felmérésből következtethetünk, melynek során a hólyag-hiperaktivitás valamely tünetének meglétéről a válaszadók 16,4%-a (férfi 15,6%, nő 17,4%) számolt be. (Ezt az arányt az akkori Európai Unió lakosságára vetítve kb. 22 millió ember esetén feltételezhetjük a hiperaktív hólyag szindróma meglétét.) A tüneteket a válaszadók 49%-a már legalább három éven keresztül észlelte. Leggyakoribb tünet a gyakori vizelési késztetés (85%) volt. A késztetést 54%-uk, a késztetéses (urge) inkontinenciát 36%-uk panaszolta. A hólyag-hiperaktivitás prevalenciája az életkorral nő, a 80 év körüli korosztályban eléri a 75–80%-ot. Ebben a korosztályban a mozgáskorlátozottság, a székletürítési zavarok, és nem utolsó sorban a sokféle gyógyszer szedése kapcsán fellépő, nem kívánt interakciók és mellékhatások is szerepet játszanak a tünetek kialakulásában. A következmény: szociális funkciócsökkenés, csökkenő aktivitás, izoláció, alvászavar, depresszióhajlam. A tünetek a nők 67%-ának véleménye szerint nagymértékben befolyásolják életvitelüket, életminőségüket, ugyanakkor a felmérés adatai szerint a betegeknek csak 60%-a fordult panaszaival orvoshoz, és közülük 27% kapott erre a panaszra gyógyszeres, vagy egyéb kezelést. Általában a népesség 40-50%-a tapasztalt már élete folyamán valamilyen vizelettartási problémát, bár ez az arányszám magába foglalja a csupán egy- vagy néhányszori (köhögés, tüsszentés, nevetés, futás nyomán) elcsöppenést, vagy az ennél rendszeresebben előforduló vizeletelfolyást is. A férfiak között a vizelettartási probléma gyakorisága csak 8-10%, és elsősorban idősebb betegek panasza, de a hétévesnél idősebb gyerekek 7-9%-ánál is előfordul akaratlan vizeletvesztés.

Jellemzője a nappal nyolcnál, éjszaka egynél több vizeletürítés. Úgynevezett „nedves" formájánál a panaszok között a vizeletinkontinencia is szerepel, A „száraz" formánál vizeletelfolyás, elcseppenés ugyan nincs, de a beteget erős vizelési inger és gyakori, akár 20 percenkénti vizeletürítés gyötri. A hiperaktív hólyag szindróma, akárcsak egyik részjelensége, a vizeletinkontinencia, nem egyetlen betegség, hanem egy állapot. A vizeletinkontinencia a Nemzetközi Kontinencia Társaság meghatározása szerint annak okától és mértékétől függetlenül, bármely húgycsövön keresztüli vizeletelfolyás. A hiperaktív hólyag és a vizeletinkontinencia részben egyazon tünetetcsoport, közben több betegség, anatómiai eltérés megjelenési formája is lehet, gyakran spontán megszűnik vagy kezeléssel visszafordítható.

A kezelés során lehetőleg törekedni kell az oki terápiára (pl. menopauzában hormonpótlással). Tüneti kezelésre csak akkor van szükség, ha a betegség alapvető oka valamiért nem kezelhető. A terápia sarokköveit gyógyszeres és pszichoterápiás (viselkedésterápia) kezelések, valamint az izomtorna képezik. A viselkedésterápia a legkisebb beavatkozással járó kezelési forma, melynek két fajtája ismeretes. Vizelési tréningről beszélünk, ha az érintett együttműködő, és a gyakori vizelési ingereket tudatosan (például napló vezetésének segítségével) mind jobban ki tudja tolni, így néhány hét alatt a két vizelés között eltelt idő jelentősen meghosszabbítható. Toalett-tréninget akkor alkalmazunk, ha a beteg valamiért nem tud kellőképpen együttműködni. Ilyen esetekben a páciensek vizeletürítési szokásainak ismeretében az ápoló személyzet legfontosabb feladata, hogy a beteget idejében a mellékhelységbe küldje, hogy üríteni tudja a húgyhólyagját, még mielőtt a várható inkontinens epizód bekövetkezne. A vizelési tréning hatékonysága fokozható biofeedback-kezeléssel, amikor is optikai vagy hangingerekkel váltanak ki a pácienseknél akaratlan vizelési ingert, amit a hólyagtréninggel elsajátított módszerrel kell a betegnek visszatartania. A hordható készülék használatához önfegyelemre, fegyelmezett közreműködésre van szükség.

A hiperaktív hólyag kezelésének leggyakrabban alkalmazott és leghatékonyabb módszere a gyógyszeres kezelés. A hólyag izomzatának görcsét oldó hatóanyagok (spazmolitikumok) közül elsősorban az antikolinerg szerek jönnek számításba, melyek főként a hólyag simaizmának, a detrusor izomnak az összehúzódó képességét csökkentik. Hatékonyságuk lényege, hogy jobban kötődnek a hólyag összehúzódását kiváltó idegi hírvivő receptorok kapcsolódási helyeire, a muszkarin-receptorokra, mint a szervezet "saját" hírvivő anyagai, így a "saját" anyagok nem tudják kiváltani a hólyag összehúzódását. Miután muszkarin-receptorok más szervekben (pl. nyálmirigyben, vékonybélben) is előfordulnak, így ezen gyógyszereknek számos, jelentős mellékhatásai vannak. A ma használatos modernebb antikolinerg szerek kifejlesztésénél már törekszenek arra, hogy azok lehetőleg minél specifikusabban csak a hólyag izomzatában található receptorokhoz kötődjenek.

Aránylag kevesebb és enyhébb mellékhatással (székrekedés, émelygés, hányinger, hasfájás, gyomorégés, homályos látás) bíró hatóanyagok a tolterodin, darifenacin, darifenacin-hidrobromid és a napi egyszeri bevétel esetén is hosszú hatást biztosító szolifenacin. Az antikolinerg hatás mellett görcsoldást és helyi érzéstelenítést biztosít az oxibutinin. Simaizomgörcs-oldó hatása miatt szóba jöhet még a propiverin. Eredményeket értek el egyes (triciklikus) antidepresszívumokkal, például a pontosan nem ismert hatásmechanizmusú imipraminnal. E gyógyszer elsősorban pszichés okokra is visszavezethető hiperaktív hólyagműködési zavarok esetében javasolt. A gyógyszeres kezelés ellenjavallat szívritmuszavarok, a zárt zugú glaukóma, a székrekedéses állapotok, vizelési nehezítettség, myasthenia gravis egyidejű meglétekor. Amennyiben a szájon ét bevehető szerekkel nem sikerül megfelelő eredményt elérni, akkor közvetlenül a hólyagba adott hatóanyagok is bevethetők. A kapszaicin, a pirospaprika csípősségét adó anyaga közvetlenül a hólyagba juttatva a húgyhólyagot beidegző idegeket tudja tartósan gátolni. A botulinum toxin, az ideg-izom-ingerületátvitelt blokkoló egyik legerősebb méreganyag (mely szájon át bevéve súlyos, akár életveszélyes bénulást is okozhatna), amely helyileg, kizárólagosan a hólyagizomzatba történő beadáskor csak a hólyag ingerlékenységét, kontrakciós képességét csökkenti.

 Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Urovant Sciences Announces Submission of New Drug Application for Vibegron for the Treatment of Overactive Bladder

A Study to Examine the Safety and Efficacy of a New Drug in Patients With Symptoms of Overactive Bladder (OAB) (Empowur)

A Study of the Efficacy and Safety of Vibegron (MK-4618) in Participants With Overactive Bladder (OAB) (MK-4618-008)

Muscarinic receptor antagonists for overactive bladder

Overactive Bladder for Men with Benign Prostatic Hyperplasia

A hiperaktív hólyag szindróma diagnosztikája és gyógyszeres kezelése

Hiperaktív hólyag tünetei és kezelése

A kezelhető hiperaktív hólyag-szindróma

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.