Ultrafinom részecskék és a közlekedés

Mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban egészségügyi veszélyt jelent a kültéri légszennyezés. A WHO becslése szerint a környezeti levegő szennyezettsége 2012-ben világszerte 3 millió korai elhalálozásért volt felelős. Ezeket a halálokat főként a 10 mikronos vagy annál kisebb átmérőjű részecskeexpozíciónak (PM10) tulajdonították. A levegőben lebegő, korábban szálló porként emlegetett részecskékre (paticulate matter/PM) az utóbbi időben egyre több figyelmet fordítanak. Eddig elsősorban a PM10 és PM2,5 részecskéket vizsgálták.  Az új kutatások a kisebb szemcseméretű - a „finom” (PM2,5) és „ultrafinom” (UFP <100nm)- részecskékre koncentrálnak azok magasabb koncentrációja, valamint a légzőrendszerbe történő nagyfokú penetrációs hatékonyságuk miatt. Az ultrafinom részecskék szignifikáns szerepet játszanak a szálló por által indukált káros hatásokban, mind a légzőrendszerben, mind a kardiovaszkuláris- és idegrendszerben.

A részecskeméret és toxicitás közötti inverz kapcsolat van (a kisebb szemcseméretű részecskék a legveszélyesebbek az emberi egészségre nézve). Az UFP-k néhány olyan káros tulajdonsággal is bírnak, mint tömeghez viszonyított nagy felület, ultramagas reaktivitás, a sejtalkotóknál kisebb méret. E tulajdonságok lehetővé teszik az UFP-k számára a szerves molekulák könnyű adszorbeálását és a légzőrendszer, illetve más rendszerek sejtjeibe való behatolást. A 2,5 µm-nél nagyobb átmérőjű részecskéket hatékonyan eltávolítják a légkörből a száraz és nedves kiülepedési folyamatok, míg az 1 µm-nél (PM1) kisebb átmérőjű részecskék tovább megmaradnak, szennyezve a beltéri és kültéri levegőt, nagy távolságokig eljutva. Mindezen bizonyítékok ellenére az UFP-k még nem részesültek kellő figyelemben a környezeti kérdésekkel foglalkozó döntéshozók részéről, illetve a levegőminőség szabályozások során.

Manigrasso és munkatársainak az Int. J. Environ. Res. Public Health –ben megjelent tanulmányának célja a lakosság ultrafinom részecskeexpozíciójának (UFP, és általában a mikron alattiak) vizsgálata kültéri környezetben. Összehasonlították az egészséges és COPD-s betegek légzőrendszerét ért dózisokat, modellezéssel. Ehhez a sztochasztikus tüdőmodellt használták. A szennyeződést egy hordozható gyüjtő eszközzel mérték Róma belvárosában különböző forgalomsűrűségű területeken át vezető 40 perces gyaloglás során. Mértek buszmegállókban, forgalmi lámpa közelében, vagy nagy forgalmú utak mellett és modellezték a részecskék légzőszervi dózisait az itt várakozók esetében. Nagy különbséget észleltek munkanapok és hétköznapok között: munkanapokon az UFP koncentráció sokkal magasabb a járműforgalom által kibocsátott kipufogógázok miatt. Jelen tanulmány azt mutatja, hogy a COPD-s személyek magasabb dózist kapnak (+7%–9%) az egészséges emberekhez képest, mivel légzésszámuk az átlagnál magasabb.

Forrás: International Journal of Environmental Research and Public Health