hirdetés
hirdetés

Waldenström makroglobulinémia kezeléséhez türelem is kell

A Waldenström-féle makroglobilinémia (WM) sikeres kezelése avval kezdődik, hogy amikor felismerjük a non-Hodgkin lymphomák egyik ritka változatát, nem kezdjük azonnal kezelni a beteget.

hirdetés

A Waldenström-féle makroglobilinémia (WM) a non-Hodgkin lymphomák egyik ritka változata (az USA-ban évente kb. 1500 Waldenström-féle makroglobilinémiás esetet regisztrálnak), gyógyíthatatlan betegség, de a betegek hosszú életre 15-17 éves túlélésre számíthatnak.

Mivel hosszú a túlélés, egyáltalán nem valószínű, hogy egy relatív rövid kezelés változtatna a betegség végső kimenetelén, a többszöri kezelés viszont elősegíti a rezisztencia kialakulását, és a vissza-visszatérő betegséget egyre nehezebb lesz kezelni. Ezért a WM szakértői azt javasolják, hogy a kezelés megindításával várjunk bizonyos tünetek megjelenéséig.

A kezelés megindításának egyik indikációja a beteg anémiája, amely a betegség leggyakoribb tünete, fáradtsággal, légzési nehézségekkel, a napi feladatok elvégzésének nehézségeivel jár. Másik leggyakoribb tünet, amely szükségessé teszi a kezelést, a perifériás neuropátia, ami az abnormálisan magas immunglobulin-M (IgM)-szint miatt alakul ki. A kórjelző, egekbe törő mennyiségű IgM-et a WM plazmasejtek termelik, emiatt a vér viszkózussá válik, véraláfutások, orrvérzés, homályos látás jelenik meg. A magas IgM-szint megtámadja az idegeket, először esetleg csak a WM betegség előzetes formájában, az IgM MGUS-ban (nem szignifikáns monoklonális gammopátia), melynek kezelése szintén kihívást jelent. A kezelés megindítását igénylő ritkább tünet a Raynaud-fenomén. Kórjelző a csontvelő limfoplazmacitás (LPL) infiltrációja is, melynek következtében a betegnél splenomegália és megnagyobbodott nyirokcsomók jelennek meg, ami szintén indokolttá teszi a beavatkozást. Lehetséges, hogy a WM az LPL sejttömeg közvetlen következménye, de az is lehet, hogy az IgM-et termelő WM sejtek következménye, vagy mindkettő.

A WM-nek két fázisa van: az aktív, vagyis tüneteket okozó és kezelést igénylő, valamint a tünetmentes, rejtőzködő, kezelést nem igénylő fázisa. A betegség a rejtőzködő fázisból az esetek többségében (70-80%-ában) átlép az aktív fázisba. Ezeket a betegeket „szorosan ellenőrizni kell, szorosabban, mint az IgM MGUS betegeket”. Egyedül a magasabb IgM miatt soha nem szabad beavatkozni, az a legfontosabb, hogy a beteg hogy érzi magát. „Ha jól van, nem érdekes, hogy mennyi az IgM-je”.

Mivel a WM megjelenése igen változatos, a kezelése sem egysíkú. A kezelés megtervezéséhez számításba kell venni a beteg életkorát, a tüneteket, a gyógyszerek toxicitását, valamint a WM klón mutációs státuszát. Fiatal betegnél fontos a neuropátia megelőzése, ezért inkább adnak számára bortezomibot, mint kemoterápiát, ami növelné a szekunder leukémia kialakulásának kockázatát. Azonos hatású – ugyanakkor eltérő mellékhatású –gyógyszereknél a kockázat/haszon számbavétele után kell dönteni: pl. a rituximab és a kemoterápia kombinációja azonos hatású a rituximab és egy proteaszoma gátló (pl. bortezomib) kombinációjával. És nagyon hasonló hatás várható a Bruton tirozin kináz (BTK) fehérjéhez kötődő ibrutinibbel, tehát nem mindig a gyógyszer hatásossága, hanem inkább a toxicitása befolyásolja a terápiás döntést. Fiatal betegnél cél a komplett remisszió (vagy közel CR) elérése, ezért agresszívabb kezelést választanak, míg idősebbekben a tünetek „küszöb alá” szorítására törekszenek.

2012-ben nagy változást hozott, hogy az MYD88 génen felfedezték az L265P mutációt, ami a WM betegek 90%-ában megtalálható. „A MYD88 mutáció valószínű a betegség kialakulásáért felelős korai driver-nek felel meg”. Ennek segítségével egyrészt sokkal pontosabban lehet diagnosztizálni a betegséget, másrészt a mutáns gén ellen kifejlesztett gyógyszerekkel esetleg még csírájában meg lehet állítani azt. Erre képes az ibrutinib, melyet az FDA 2015-ben törzskönyvezett.

A szer törzskönyvezéséhez benyújtott egyik döntő vizsgálatban dr. Steven Treon és munkatársai, frontline adagolásban 420 mg/nap ibrutinib kezelést adtak és 8,1 hónap megfigyelés után 80%-os jelentős regressziót, 17%-ban „nagyon jó részleges remissziót” láttak, bár egyetlen komplett remisszió sem volt. Az átlagos IgM szint 4,380 g/l-ről 1,786 g/l-re csökkent, a hemoglobinszint emelkedett, a csontvelő érintettség 65%-ról 20%-ra csökkent (mindegyik P>0,0001).

Egy másik igen fontos vizsgálatban 63 WM-es beteget kezeltek átlagosan 46,6 hónapig. Jelentős válasz 77,7%-ban összes válasz 90,4%-ban jelentkezett. Az IgM szint 3,520 g/l-ről 0,821 g/l-re csökkent, a hemoglobinszint jelentősen emelkedett, a csontvelő-érintettség 60%-ról 20%-ra csökkent (mindegyik p>0,0001). A gyógyszer igen költséges, az USA-ban az évi kezelés ára  130.000 USD. Ez a BTK-gátló a sejtműködést módosítja, de abbahagyásakor sajnos a betegség újra visszatér.

 

Forrás: Medscape Medical News > Conference News > IWMF 2018

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.