Az elhízás világméretű népegészségügyi problémává terebélyesedett az elmúlt évtizedekben. Globálisan több mint 650 millió felnőtt küzd elhízás­sal, és százmilliókat érint gyermek- és serdülőkorban. Az elhízás számos kardiometabolikus szövődmény kialakulásának kockázatát növeli. Rontja az életminőséget és csökkenti a várható élettartamot, jelentős társadalmi és gazdasági terhet ró az egészségügyi rendszerekre, a megnövekedett ellátási igény és a csökkenő munkaképesség miatt. A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Az empagliflozin és a finerenon kombinációja jelentősen és tartósan csökkentette az albuminuriát a krónikus vesebetegségben és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.

A Nageotte-nóduszok farmakológiai megcélzása lehet ígéretes új megközelítés a diabéteszes neuropátiás végtagfájdalom fájdalom kezelésében.

Gesztációs diabeteszben a  vér ketonszintjének vizsgálatával nagyobb számú ketózis epizód azonosítható, mint a vizelet ketonszintjének vizsgálatával.  

A cukorbetegek glikált hemoglobinszintje és a hiperglikémiás epizódjainak száma is javulást mutatott a standard módszerekhez képest.

Negyedére csökkenthető a GLP-1 hatóanyagok felhasználása az “antitestfestés” módszerével.

A DPP-4-gátlók – nemzetközi nevük közös utótagja alapján a gliptinek − a 2-es típusú diabétesz vércukorcsökkentő kezelésének irányelveiben az utóbbi években hátrébb szorultak, mivel nem tartoznak a betegség lefolyását módosító készítmények közé. Véleményünk szerint azonban érdemi mellékhatásoktól mentes voltuk, biztonságos és kényelmes alkalmazhatóságuk, könnyű elérhetőségük miatt szerepelniük kell a vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelés palettáján, azaz az idejük még nem járt le.

A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.

Egy kettős SGLT1/2-gátló az SGLT 2-gátlók eddig már megismert kedvező kardiovaszkuláris és renális hatásai mellett újabb súlyos betegségekkel szemben is védelmet nyújthat.

A kardiovaszkuláris (CV) betegségek előfordulása és mortalitása Európa számos országában csökkenő tendenciát mutat, de még mindig a megbe­tegedések és a halálozás egyik fő oka. A kardiovaszkuláris kockázat függ attól, hogy látszólag egészséges vagy már ismert CV betegségben szenvedő populációt vizsgálunk-e, de a földrajzi régió vagy egy-egy major rizikófak­tor is jelentősen befolyásolhatja a CV rizikót. Az elmúlt években különböző betegcsoportokra kialakított, újabb kockázatértékelési módszerek isme­rete és használata elősegítheti az emelkedett CV rizikójú egyének időbeni azonosítását és kezelését, ezáltal a CV eredetű mortalitás csökkenését.