Összefoglaló: Az elmúlt évtizedekben jelentősen megszaporodott az allergiás megbetegedések incidenciája. Számos káros pre-és postnatalis tényező az első ezer napban diszbiózishoz vezet. A diszbiózis károsítja az adaptív immunrendszert és az epigenetikai szabályozást. Ezen tényezők együttesen gátolják az újonnan bevezetett ételekre a tolerancia kialakulását és könnyebben alakulnak ki allergiás kórképek. Csecsemőkorban anyatej hiányában a tápszerek szimbiotikummal történő szupplementációja képes megakadályozni és/vagy meggyógyítani a diszbiózist, ennek következtében kisebb lesz a valószínűsége az allergiás megbetegedések kialakulásának, különösen a genetikailag érintett csecsemőknél.

Az allergia kifejezést 1906-ban Clemens von Pirquet osztrák gyermekorvos alkotta meg, aki antitest-készítményekkel kezelt gyermekek szérumbetegségének eseteit írta le.

Számos olyan reakció létezik, ami bizonyos élelmiszerek elfogyasztása után nemkívánatos tüneteket okoz embereken. Ezek egy része kisebb számban ételek okozta toxikus ártalmak, nagyobb része nem toxikus ártalmak.  A nem toxikus ártalmak egy része nem immun mediált (enzimhiány=laktóz intolerancia), más része immun mediált. (veleszületett, vagy adaptív immunrendszer zavara). Az adaptív immunrendszer reakciójának négy ismert típusa van, amit az 1. ábra mutat.

Tudományosan alátámasztott, hogy a teljes értékű, túlnyomórészt növényi alapú étrend segít megőrizni az egészséget és csökkenti a krónikus betegségek kockázatát, és a fehérjebevitel miatt sem kell aggódni.

A neuroblasztóma kialakulásának folyamatát tárták fel a kutatók, és egy olyan új hatóanyagot is kifejlesztettek, amely gátolja a folyamatot elindító fehérjét.

Csecsemők korán megkezdett orális immunterápiája csökkenti a későbbi allergiás reakciók hevességét.

Az első életévekben a bél mikrobiótája különösen érzékeny a környezeti hatásokra, melynek hosszútávon számtalan kórkép kialakulásában lehet szerepe.

Az egy adagban (RSV szezonban a születéskor, egyébként az RSV szezon kezdetén) beadott nirszevimab oltás hatására drasztikusan, 83%-kal csökkent az RSV-fertőzött csecsemők hospitalizációja.

Egy öt hónapos kislányt hoznak orvos­hoz egy hete súlyosbodó bőrelválto­zás miatt. A kiütés 6 héttel korábban jelent­kezett az arcon, majd a pelenkával fedett bőrterületen, a végtagokon és a mellkason is megjelent. Gyógynövényekkel, hintő­porral és – az édesanya elmondása szerint – „antibiotikumtartalmú kenőccsel” kezel­ték, de a tünetek továbbra is fennálltak. Az elváltozások nem viszkettek, bár a kislány korábban ingerlékenynek tűnt. Egyéb tü­netekről (többek között lázról, szemészeti eltérésekről, köhögésről, nehézlégzésről, hányásról, hasmenésről, az étvágy megvál­tozásáról, a haj vagy a köröm eltéréseiről) nem számoltak be.

 A DiGeorge-szindróma az egyik leggya­koribb szubmikroszkopikus strukturális kromoszóma-rendellenesség. A kór­kép incidenciája 1:4000–6000 élveszülés.1 Magyarországon a 1:12 500 élveszülésre jutó gyakoriságával a kórkép aluldiagnosz­tizált.² A kórkép kialakulásáért a 22q11.2 kromoszómarégiót érintő mikrodeléció a felelős. Ezen kromoszómarégiót érintő genetikai eltérések leírására különböző szindrómák hátterében került sor, mint a velocardiofacialis, Cayler-cardiofacialis, conotruncalis anomália, arc- és Sedlackova-szindróma.³ A felsorolt szindrómák mind­egyike tünetileg több-kevesebb átfedést mutat a DiGeorge-szindróma tüneteivel, ezért az e kromoszómarégióhoz tarto­zó mikrodeléciós kórképeket 22q11.2DS (22q11 deléciós szindróma) néven foglaljuk össze. A 22q11 régió mikrodelécióját nem szindrómás conotruncalis eltéréssel rendel­kező egyének esetében is igazolták.⁴ A kór­kép jelentőségét az adja, hogy az egyik leggyakrabban előforduló mikrodeléciós szindróma, és egyike a legszélesebb kör­ben dokumentált szindrómáknak.