H. Heiken - R. E. Schmidt cikkei

Egyrészt az orvostudomány fejlődése, másrészt egyre nyomósabb gazdasági okok indokolják, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk az immunglobulinok alkalmazásának javallatait. Az utóbbi években az immunglobulin-készítmények hiánycikké váltak. Ez többek között a gyógyszer egyesült államokbeli gyakoribb alkalmazásának és – különösen az ideggyógyászat területén – egyre terjedő nem hivatalosan elfogadott javallat szerinti („off-label”) használatának tudható be. Emellett a Kasseli Szövetségi Bíróság 2002. 03. 19-én az „off-label” alkalmazás költségtérítésével kapcsolatban hozott döntése is érezteti hatását a költséges immunglobulin-kezelések területén. Ez a határozat a készítmények gyógyszerleírásban nem szereplő javallatok szerinti alkalmazását szigorú feltételekhez köti (lásd a függeléket). A Hannoveri Orvosi Egyetemen 2002. október 28-án konszenzuskonferenciát tartottak az immunglobulinok alkalmazásáról. Az alábbiakban a konferencia legfontosabb eredményeit vázoljuk fel.

Elsődleges immundeficienciák

Az X kromoszómához kötött Bruton-típusú agammaglobulinaemiában,26 kombinált immunhiányban (többek között súlyos kombinált immundeficiencia szindróma [SCID] esetén),34 variábilis immunhiány szindrómákban (pl. közönséges variábilis immundeficiencia szindróma [CVID])11,36 és hyper-IgM szindrómában28 az immunglobulinok pótlása elfogadott és hatásos terápiás eljárás. A Németországban legszélesebb körben alkalmazott intravénás infúzió mellett további választási lehetőség – különösen gyermekek kezelésekor – az otthon adható szubkután immunglobulin infúzió. A szubkután adagolás akkor is alkalmazható, ha a beteg az intravénás kezelést rosszul tolerálja, s további előnye, hogy állandóbb szérumkoncentrációt érhetünk el általa. A szubsztitúciós kezelést általában 0,4–0,8 g/ttkg dózissal kezdjük, majd 3-4 hetenként adott 0,4-0,5 g/ttkg fenntartó adaggal folytatjuk.

A dózist és az adagolás gyakoriságát a közvetlenül az újabb infúzió előtt meghatározott össz-IgG-szinttől tesszük függővé. Az immunglobulin-koncentráció legalacsonyabb értékének meg kell haladnia a 6 g/l-t.