Andrew D. Seidman cikkei

Mrs. Smith, egy egyébként egészséges 58 éves nő, az ön rendelőjében van, hogy áttekintsék egy gyanús tüdőgóc CT-vezérelt tűbiopsziájának ereredményeit, három évvel azt követően, hogy a beteg II. stádiumú emlőrák miatt adjuváns kemoterápiában részesült. Ön kellő empátiával elmagyarázza neki, hogy az eredmények megerősítik a metasztatikus emlőrák (MBC, metastatic breast cancer) diagnózisát, amely az elsődleges tumorhoz hasonlóan nem mutat fokozott hormon- és HER2-receptor-expressziót. Mrs. Smithnél csak azután alakult ki köhögés, hogy a komputertomográfiás (CT) vizsgálat számos kétoldali tüdőgócot mutatott ki. Ön elmagyarázza, hogy a citotoxikus kemoterápia milyen szerepet játszik a remisszió elérésében, a daganatos tünetek csökkentésében és – az ön reményei szerint – a túlélés meghosszabbításában. Elmagyarázza a tervezett kemoterápiás séma lehetséges mellékhatásainak hosszú listáját. Mrs. Smith eztán megkérdezi: „Doktor úr,mennyi ideig kell folytatnom ezt a kemoterápiát?”

A belgyógyász onkológustól és némiképpen a földrajzi régiótól függően Mrs. Smith különböző ajánlásokat kaphat. Például az egyik onkológus ezt mondhatja: „Négy-hat hónapig fogjuk önt kezelni, majd megállunk és figyelünk. Ha szükség van rá, bármikor folytathatjuk a kezelést. ”Egy másik onkológus esetleg ezen a véleményen van: „A kemoterápia időtartamát nem lehet előre meghatározni. Attól függ, hogy a daganat hogyan reagál a kezelésre, és ön hogyan tolerálja azt.” Mindkét megközelítés helyes lehet,vagy tulajdonképpen csak egyetlen jó válasz van?