Asztma

Az asztma hátterében az áll, hogy a le­vegőt a tüdőhöz szállító légutak az át­lagosnál érzékenyebbek különböző beha­tásokkal szemben. Ha a légutakat a tünetek kiváltására alkalmas hatás (ún. triggerhatás) éri, a légutak körüli izmok megfeszülnek, a légutak beszűkülnek. A helyzetet tovább rontja, hogy a légutakat bélelő nyálkahár­tyán gyulladás alakul ki, s az irritált, gyul­ladt nyálkahártya fokozott váladékterme­lésbe kezd. A szűkület és a felszaporodott légúti váladék akadályozza a levegő útját a tüdőkhöz.

Egészen pontosan nem tudjuk, miért van az, hogy ugyanaz a környezeti hatás egyik embernél asztmás rohamot vált ki, a másiknál semmilyen tünetet nem okoz. Annyi bizonyosnak látszik, hogy örökletes tényezők is szerepet játszanak a betegség kialakulásában, hiszen olyan családokban, ahol valamelyik rokon asztmában szenved, nagyobb az esélye, hogy a másik családtag is asztmás lesz. Az is biztosnak tűnik, hogy gyermekkori allergiához társulóan gyakrabban fordul elő asztma – akár az élet későbbi szaka­szában is. Az asztma és az allergia azon­ban nem áll szükségszerű kapcsolatban egymással, hiszen a felnőttkori asztma eseteiben sokszor nem mutatható ki al­lergiás triggerhatás.

Bizonyos környezeti tényezők szere­pére utal, hogy gyakrabban fordul elő asztma olyan személyeknél, akik hosszabb ideig, ismételten lélegzik be bizonyos vegyi anyagok (pl. oldószerek, festékek) gőzeit, többnyire munkahelyi ártalom kapcsán.

Mikor gondoljak asztmára?

Az asztma tipikus tünetei: légszomj, zihá­lás (a levegő kilégzésekor jelentkező sípoló hangjelenség), mellkasi feszülés és köhö­gés. A tünetek súlyosságát leginkább a lég­utak szűkületének mértéke szabja meg. Enyhe szűkület esetén a tünetek is kevés­bé kifejezettek, a szűkület azonban olyan fokú is lehet, hogy súlyosan veszélyezteti a szervezet oxigénellátását.

Vannak olyan – többnyire külső, kör­nyezeti, kisebb részben belső – tényezők, melyek a légutak irritációja és gyulladása révén elősegítik a tünetek megjelenését vagy súlyosbítják a már fennálló tüneteket. Ezekről a behatásokról fontos tudni, hogy nem minden asztmás betegnél fejtik ki ha­tásukat: ami az egyik betegnél a tünetek súlyosbodásához vezet, az a másiknál sem­milyen következménnyel nem jár. Számos ilyen tényező létezik, a legfontosabbak a következők:
• szapora légzéssel járó állapotok (pl. fizikai megterhelés);
• hideg levegő belélegzése (különösen fizikai terheléssel párosulva, pl. hideg idő­ben futás);
• légúti allergén (pl. állatszőr, poratka) belélegzése;
• légúti fertőzés (pl. nátha);
• dohányzás (aktív és passzív egyaránt);
• vegyszerek gőzének belélegzése.

Az asztma diagnózisának felállítása

Az asztmás beteg kivizsgálása a beteg ki­kérdezésével kezdődik. Az orvos rákérdez, milyen tüneteket tapasztal, azok mióta állnak fenn, észlelte-e, hogy bizonyos té­nyezők rontják az állapotát, előfordult-e ha­sonló betegség a családban stb. Különösen akkor kell hogy felmerüljön asztma gyanúja már a tünetek alapján, ha a panaszok idő­szakosan lépnek fel; ha éjszaka vagy kora reggel súlyosabb formában jelentkeznek; ha bizonyos tényezők (pl. hideg idő, füstös levegő) hatására a tünetek súlyosbodnak.

Az asztma kivizsgálása során szükség lehet légzésfunkciós vizsgálatra, melynek segítségével meghatározható a be- és ki­lélegzett levegő térfogata, illetve a be- és kilélegzés sebessége. Előfordulhat, hogy a vizsgálatot hörgőtágító gyógyszer adása előtt és után is megismétlik, és az így ka­pott értékeket összehasonlítják egymással. A hörgőtágító gyógyszer hatására javuló tünetek asztmát valószínűsítenek.

Az asztma kivizsgálásában további vizs­gálatokra akkor van szükség, ha valamilyen szövődmény gyanúja merül fel: a tünetek fellángolásával kísért gyulladás kizárására pl. mellkasi röntgenfelvétel lehet alkalmas. A kiváltó tényezők körének behatárolására az orvos allergiavizsgálatot kérhet.

Hogyan kezelhető az asztma?

Az asztma kezelésének célja kettős: egyrészt tünetmentes állapotban a tünetek jelentke­zésének megelőzése, a tünetmentes állapot minél további fenntartása, másrészt asztmás roham esetén a tünetek megszüntetése.

Az asztma kezelésére rendelt gyógy­szereket többnyire inhalálókészülékkel juttatják be. Az inhaláló finom permetet ké­szít a gyógyszerből, ezt lélegzi be a beteg. Emellett – főként a tünetek megelőzését célzó fenntartó kezelés keretében – szük­ség lehet szájon át szedhető, leginkább az akut roham megszüntetésére pedig injek­cióban adott gyógyszerekre is.

Fontos, hogy a beteg az első használat előtt tökéletesen elsajátítsa az inhaláló keze­lésének helyes technikáját, amiben az orvos vagy szakképzett nővér lehet a segítségére.

Az asztma a beteget akár egész életén át elkísérő idült betegség. Megfelelő terápiás eredmény csak akkor érhető el, ha a beteg mindvégig együttműködik kezelőorvosával. Ennek legfontosabb eleme, hogy gyógysze­reit akkor is előírás szerint használja vagy szedje, ha aktuálisan nem észlel magán tüne­teket, illetve a megbeszélt rendszeres kont­rollvizsgálatokon jelenjen meg, az életmódra vonatkozó orvosi utasításokat tartsa be.

Az asztma gyógyszerei. A gyógy­szeres kezelés alapját nagy vonalakban a kortikoszteroidok, a rövid és hosszú hatású béta2 receptor agonisták, a leukotriénmódosítók, a kromolin és nedokromil, valamint a teofillin képezik.

Az asztma korszerű kezelésének elveit az ún. GINA (Global Initiative for Asthma) ajánlásban fektették le, utoljára 2017-ben. Fontos tudni, hogy az asztma kórismézé­sére és kezelésére vonatkozó ajánlások folyamatosan változnak, tökéletesednek, és a korábbi, minden beteg kezelésére egy­ségesen javasolt kezelési módszereket egy­re inkább egyénre szabott terápiás sémák váltják fel. A több hasonló terápiás lehe­tőség közül az orvosnak a kevesebb mel­lékhatással járó módszert kell választania.

Az ötlépcsős modell. A GINA irányel­vek az asztma ötlépcsős terápiáját javasol­ják. Az ajánlás alapelvét az az elgondolás képezi, hogy az orvos az asztma tüneteinek kontrollálása alapján terjeszti ki vagy csök­kenti a kezelést. Így pl. míg az 1. súlyossági lépcsőben a választandó szer a rövid hatás­tartamú hörgőtágító, addig az 5. lépcsőben az orvos mérlegelheti ún. biológiai szerek kiegészítő adását is. Vagy pl. a 2. lépcsőben javasolt inhalációs kortikoszteroidokat a 3. lépcsőben már maximális dózisban vagy más hatásmechanizmusú gyógyszerekkel kiegészítve alkalmazzák.

Újabb kezelési lehetőségek. A ren­delkezésre álló lehetőségek folyamatosan újabb, korszerűbb módszerekkel bővülnek. Egyre több adat utal pl. arra, hogy a már említett GINA ajánlásban is szereplő aller­gén immunterápiának az asztmás tünetek megelőzésében és megszüntetésében is szerepe lehet. Ezt a módszert olyankor ja­vasolják az orvosok, amikor egyértelmű az összefüggés valamilyen allergén jelenléte és a tünetek megjelenése között.

Ugyancsak az újabb terápiás eszkö­zök közé tartoznak az ún. biológiai szerek. Kimutatták, hogy a biológiai szerek hatá­sossága asztmában felülmúlhatja a szájon át szedett kortikoszteroidokét. Biológiai szerekkel történő kezelés mellett ritkáb­ban tapasztalták a betegség kiújulását, fellángolását. A biológiai szerekre adott válasz betegenként igen különböző lehet: vannak esetek, amikor a terápia teljes tü­netmentességet eredményez, máskor sem­milyen javulást nem hoz. Utóbbi esetben 4 hónap elteltével be kell fejezni a biológiai szerrel végzett kezelést. Ha a tünetek ja­vulnak ugyan, de teljes tünetmentességet nem sikerül elérni, akkor az orvos fontolóra veheti a más biológiai szerre való áttérést.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.