A bortezomib aktivitása első vonalbeli kezelésként myeloma multiplexben

Bevezetés
Az összes vérképzőszervi daganatos megbetegedés 10%-át képviselő myeloma multiplex (MM) előfordulási gyakorisága 5/100 000/év, és a diagnózis megállapításakor az életkori középérték 65–70 év kismértékű férfidominanciával. A diagnózis megállapítása a következők alapján történhet: 10%-ot meghaladó klonális plazmasejt-szaporulat a csontvelőben, monoklonális fehérjék jelenléte a szérumban és/vagy a vizeletben, és egy vagy több szervi érintettség, például hypercalcaemia, veseelégtelenség, anaemia, illetve csontleépülés (CRAB). A kezelési protokollok jelentős változásokon mentek át az utóbbi években, amelynek egyik eredménye a jobb tolerálhatóság. Az újabb szerekkel, mint például a proteoszómagátlókkal vagy az immunmoduláns szerekkel az összesített túlélést is sikerült javítani. A kedvezőbb túlélési eredmények egyértelműben jelentkeztek a 65 évesnél fiatalabbaknál, akiknél 68%-os 5 éves, és 53%-os 10 éves túlélési eredmények érhetők el. A jelen összefoglaló szerzői áttekintették az írás idején rendelkezésre álló legújabb szakirodalmat az első vonalban, korábban nem kezelt MM-betegeknél alkalmazott bortezomib terápiáról.