A daganatterápia egyik dermatológiai mellékhatása, a kéz-láb szindróma főbb kezelési és megelőzési elvei

A kéz-láb szindróma elsősorban a capecitabin (egy perorálisan adható készítmény), a docetaxel és liposzomális doxorubicin infúziók, valamint a folyamatos infúzióban adott 5-fluorouracil-alapú kemoterápiás kezelések során a tenyér és a talp bőrét érintő, akár súlyos fokú mellékhatás. A tenyereken és talpakon kialakuló erythema, dysaesthesia, fájdalom, a bőr megvastagodása, berepedezése, sebesedése, a hámlás és exulceratio az életminősséget, a pszichés állapotot, a gyógyulásban való hitet negatívan befolyásolja, és gyakran az onkológiai terápia átmeneti vagy tartós felfüggesztését teszi szükségessé, rontva ezzel a teljes kezelés eredményességét. A szindróma adekvát ellátása azért is különös fontossággal bír, mert a panaszok miatt csökkenő beteg-compliance veszélyeztetheti az előnyös otthoni önálló per os kezelés precíz folytatását. A korai stádiumban történő felismerés, a kezelések alatti rendszeres szakorvosi kontroll, a beteg oktatása és a tünetek megelőzésére illetve enyhítésére irányuló módszerek eredményesen csökkenthetik a mellékhatás megjelenését. Magyar Onkológia 55:91–98, 2011

Kulcsszavak: kéz-láb szindróma, dermatológiai mellékhatás, orális kemoterápia, szupportív terápia