A kiújult myloma új kezelési lehetősége
A klinikai vizsgálati fázis szerint a carfilzomib, dexamethason és daratumumab hármas kombináció jó eredményeket mutatott relabált vagy refrakter myeloma multiplexben.
A CANDOR kódnevű fázis III vizsgálat kutatói szerint elképzelhető, hogy a carfilzomib (Kyprolis, Amgen), dexamethason és daratumumab (Darzalex, Amgen) tartalmú hármas kombináció (KdD) lesz a relabált, vagy refrakter myeloma multiplex (RRMM) új kezelési standardja.
A vizsgálatot szponzoráló Amgen cég az eredmények alapján meg is indította a kombináció engedélyeztetési eljárását. Jelenleg a kiújult, vagy refrakter myeloma multiplexben a daratumumabot használják monoterápiában, vagy dexamethasonnal való kombinációban, illetve dexamethasonnal és lenalidomiddal.
A vizsgálat eredményeit az American Society of Hematology (ASH) évenkénti találkozóján adták elő 2019. december 10-én egy „late breaking” absztrakt formájában. A kutatók szerint a carfilzomib, dexamethason, daratumumab hármas kombináció „kifejezetten, határozottan” javította a várható progressziómentes túlélést az eddig használt kettős (Kd, carfilzomib plusz dexamethason) kezeléshez képest. Az első szerző, Dr. Saad Z. Usmani (Atrium Health, Charlotte, North Carolina) kifejtette, hogy „a carfilzomib, dexamethason, daratumumab hármas kombinációval történő kezelés szignifikáns progressziómentes túléléssel jár a carfilzomib plusz dexamethasonnal történő kezeléshez képest, ezen kívül 37%-kal csökken a progresszió, vagy a halál kockázata. Ráadásul a carfilzomib, dexamethason, daratumumab hármas kombinációval jelentősebb választ lehet elérni, 12 hónap után kb. 10-szeres a minimális reziduális betegség (MRD, minimal residual disease) -negatív komplett válaszok aránya a carfilzomib plusz dexamethason kettős kombinációval kezeltekhez képest.” Dr. Usmani szerint a fenti eredmények alapján kiújult, vagy refrakter myeloma multiplexben e hármas kombináció egy új, hatásos, tolerálható, immunmodulátor-mentes kezelési lehetőségnek ígérkezik.
A CANDOR vizsgálatba 466 RRMM-ben szenvedő beteget soroltak be 102 centrumban: 312 beteg került a KdD karba, míg a Kd doublet kezelést 154 betegnél alkalmazták. Mindegyik beteg legalább 1-3 sorozat előzetes kezelésben részesült, részleges, vagy jobb válasszal és minden betegnél mérhető elváltozások álltak fenn. A betegek harmada lenalidomid refrakter volt, 42,3%-ban, illetve 90,3%-ban előzetesen lenalidomid- és bortezomib-tartalmú kezeléseket kaptak. Mindkét csoportban carfilzomibot (K) kaptak a betegek 30 perces infúzióban minden 28 napos ciklus 1., 2., 8., 9., 15. és 16. napján (az első ciklus 1. és 2. napján 20 mg/m², később mindig 56 mg/m² dózisban). A daratumumab (D) adagja az első ciklus 1. és 2. napján 8 mg/kg volt, ezt hetenkénti 16 mg/kg-ra emelték az első két ciklusban, majd a 3-6. ciklusokban két hetenként, később négy hetenként adták. Minden beteg heti 40 mg dexamethasont (d) kapott szájon át, vagy i.v., kivéve a 75 évesnél idősebbeket, akiknél a heti adag csak 20 mg volt.
Az átlagos progresszió-mentes túlélést a KdD karban 16,9 hónapos megfigyelés után még nem érték el, a Kd karban 15,8 hónap volt (HR: 0,63, P=0,0014). A lenalidomid-refrakter betegeknél a KdD karban szintén nem érték el az átlagos progresszió-mentes túlélést, ami a Kd karban 11,1 hónap volt (HR: 0,45). Mindkét karban átlagosan 1 hónap alatt bekövetkezett az első válasz. A KdD karban magasabb volt az összes válaszadási arány a Kd karhoz képest (84,3% vs 74,7%, P=0,0040), míg a komplett válaszok aránya ebben a sorrendben 28,5% és 10,4% volt. Az MRD-negatív komplett válaszok 12 hónapnál 12,5% vs 1,3% voltak (P<0,0001). Egyik karban sem érték el a teljes túlélést (OS-t) 17 hónapos átlagos megfigyelési idő után sem (HR: 0,75, P=0,08). A kezelés átlagos hossza a KdD karban 70,1, a Kd karban 40,3 hét volt.
A grade 3, vagy ennél is súlyosabb mellékhatások a triplet karban magasabb arányban fordultak elő: 82,1% vs 73,9%, és ez a súlyos események arányára is érvényes volt: 56,2% vs 45,8%. Mindkét karban kb. azonos arányban kellett a kezelést mellékhatások miatt felfüggeszteni: a KdD karban 22,4%-ban, a Kd karban 24,8%-ban. Öt, kezeléssel összefüggő halálesetet jegyeztek fel, mindegyik a KdD karban fordult elő pneumonia, szepsis, szeptikus shock, acinetobakter fertőzés, kardiorespiratorikus leállás miatt. Grade 3, vagy súlyosabb szívkárosodás 3,9%-ban, illetve 8,5%-ban fordult elő. A carfilzomib elhagyására vezető szívkárosodást 3,9%-ban, illetve 4,6%-ban észlelték.
Dr. Joshua Richter (Tisch Cancer Institute, Mt. Sinai, New York City) szerint bár a triplet kezelés mellett több a mellékhatás, de ezek mindegyike jól kontrollálható, így a kezelés gyakorlatilag mindenkinél alkalmazható. Dr. Robert Rifkin (Rocky Montain Cancer Centers, Denver, Colorado) úgy gondolja, hogy az új adatok miatt nem kell megváltoztatni az eddigi gyakorlatot, de a triplet kezelés további lehetőséget kínál a betegeknek, különösen akkor, ha a daratumumab subcutan adagolása is lehetséges lesz, ill. a carfilzomib adagolási sémáját is megkönnyítik.
Források:
