A korai vitrectomia védő hatása megvédheti a látást a műtét utáni fertőzések esetén

A modern sebészeti eszközökkel végzett korai pars plana vitrectomia (PPV) ígéretes eredményeket mutatott azoknál a betegeknél, akiknél a szürkehályog-műtét vagy intravitreális injekció után endophthalmitis alakult ki. Az így kezelt betege legtöbbje visszanyerte a fertőzés előtti látásélességét.

Julian W. Sromicki (University Hospital and University of Zurich, Zurich, Svájc) retrospektív megfigyeléses tanulmányt végeztek annak vizsgálatára, hogy a korai PPV hogyan befolyásolta a látást és a szövődmények arányát azoknál a betegeknél, akik 2006 és 2016 között a Zürichi Egyetemi Kórházban endophthalmitis kezelésen estek át.

Az Ophthalmology and Therapy című folyóiratban 2025. július 9-én online megjelent elemzésben 92 olyan beteg szemét (a beavatkozáskor átlagos életkor: 71,1 év; 46,7% férfi) vizsgálták, akik a sürgősségi osztályra kerültek szürkehályog-műtét (n = 44), intravitreális injekció (n = 12), trabeculectomia (n = 6) vagy egyéb okok (n = 30) után kialakult endophthalmitis miatt.

Minden beteg korai vitrectomián esett át, amelyet úgy definiáltak, mint a sürgősségi osztályra való beérkezéstől számított 6 órán belül elvégzett műtétet.

Az elsődleges eredmények a látásélesség és a szemnyomás voltak az endophthalmitis kialakulása előtti állapot és a vitrectomia utáni 12 hónap közötti időszakban; a másodlagos kimenetel a beavatkozást követő komplikáció volt.

A vitrectomia után egy évvel a szürkehályog-műtéten vagy intravitreális injekción átesett betegek kedvező látáseredményeket mutattak, látásélességük statisztikailag nem tért el a fertőzés előtti értéktől (szürkehályog-műtét, P = 0,840 és intravitreális injekció, P = 0,933); mindkét csoportban a betegek több mint 50%-a visszanyerte az endophthalmitis kialakulása előtti látásélességét.

A szürkehályog-műtéten átesett csoportban az endophthalmitis diagnózisakor több mint fényt érzékelő szemek 78,9%-a és csak fényt érzékelő szemek 40%-a elérte a 20/40 vagy annál jobb látásélességet.

Az intraokuláris nyomás minden csoportban jól szabályozható volt.

A trabeculectomia csoportban minden beteg, valamint a szürkehályog-műtéten vagy intravitreális injekción átesett betegek 40–50%-a legalább egy, a látást potenciálisan veszélyeztető szövődményt szenvedett el; ezeknek a szövődményeknek a többsége a makulát vagy a lencsét érintette.

„A vitreoretinális sebészeti technikák jelentősen fejlődtek a kisebb átmérőjű és jobb műszerek, a kifinomultabb vitrectomia-gépek és a jobb megvilágítási rendszerek megjelenésével. Ezek a technikai fejlődések a vitrectomiát sokkal biztonságosabbá és szabványosabbá tették” – írták a tanulmány szerzői. „E tanulmányból az a következtetés vonható le, hogy minden endophthalmitis esetén fontolóra kell venni a korai PPV-t, függetlenül a kezdeti látásélességtől.”

A tanulmány retrospektív jellege miatt nem tudták megállapítani, hogy a PPV javította-e a látáseredményeket. A posztoperatív komplikációk okait nem elemezték szisztematikusan, ezért nem világos, hogy a komplikációkat elsősorban a műtéti beavatkozás vagy az alapbetegség súlyossága okozta. Nem vették figyelembe a sebészek közötti eltérések potenciális hatását, ami torzítást okozhatott és befolyásolhatta a megállapítások megbízhatóságát és általánosíthatóságát.

Forrás:

Sromicki, J.W., Stahel, M., Blum, R.A. et al. Early Vitrectomy in Endophthalmitis: Visual Outcomes and Complication Rates. Ophthalmol Ther (2025). https://doi.org/10.1007/s40123-025-01196-x