A pulzusszám és az idő érzékelése
Két új tanulmány szerint az emberek időérzékelése szubjektív időérzékelését nem csak érzelmi állapot, hanem szívverésük és pulzusszámuk is befolyásolja.
A Psychophysiology folyóiratban március elején online megjelent cikk szerzői fiatal felnőtteket EKG görbéjének elektromos aktivitását ezredmásodperces felbontással mérésé közben a résztvevők változó időtartamú hangokat hallgattak. Arra kérték őket, hogy számoljanak be arról, hogy bizonyos hangok hosszabbak vagy rövidebbek-e másokhoz képest. A kutatók azt találták, hogy az idő pillanatnyi érzékelése nem folyamatos: amikor a hangot megelőző szívverés rövidebb volt, a résztvevők a hangot hosszabb időtartamúnak tartották; de amikor az előző szívverés hosszabb volt, a résztvevők rövidebbnek érezték a hangot.
A Current Biology-ban folyóirat másnap publikált cikkben egy kutatócsoport arra kérte a kisérlet résztvevőit, ítéljék meg, hogy egy rövid esemény – egy hang vagy egy kép bemutatása – rövidebb-e vagy hosszabb-e egy megadott referencia időtartamnál. A képek vagy hangok bemutatása az EKG-val követett a szisztolék és a diasztolék alatt történt. Azt találták, hogy a résztvevők a szisztolé alatt bemutatott események alul- míg a diasztolé alatt bemutatottakat túlbecsülték, tehát az idő "gyorsult" vagy "lassult" a szív összehúzódása és ellazulása alapján. Amikor a résztvevők izgatóbbnak ítélték az eseményeket, azok időtartamát rövidebbnek érzékelték, még a diasztolé alatt is.
Bár már korábban is feltételezték, hogy a szív szerepet játszik az idő tapasztalatában, a szív-idő kapcsolat kutatása elsősorban hosszabb időskálákon (másodperctől percig) történő kardiális paraméterek mérésén alapultak. A jelenlegi tanulmányok a szív periódusának ütemenkénti ingadozásainak és a rövid időpillanatok érzékelésének kapcsolatát kívánták vizsgálni.
Ennek megismeréséhez a kutatók 45 (18-21 éves) résztvevőt vizsgáltak, akik 210 db, 80 ms-tól (rövid) 188 ms-ig (hosszú) terjedő hangot hallgattak. A hangok hossza lineárisan, 18 ms-os lépésekben (80, 98, 116, 134, 152, 170, 188) változott. A résztvevőket arra kérték, hogy az egyes hangokat "rövid" vagy "hosszú" kategóriába sorolják. A különböző időtartamú hangokat random módon, de a szisztolés vagy diasztolés fázissal szinkronban adagolták. Ezen kívül a résztvevők arra is megkérték, számolják meg a szívverésüket úgy, hogy ne érintsék meg a pulzusukat, hanem 25, 35 és 45 másodpercenként hangolódjanak testi érzéseikre.
A kutatók regressziós elemzéseket végeztek annak meghatározására, hogy a hang előtti pulzusszám átlagosan hogyan függött össze a hang észlelt időtartamával, vagy hogyan viszonyult a hang utáni változás mértéke az észlelt időtartamhoz. Azt találták, hogy amikor a pulzusszám magasabb volt a hang előtt, a résztvevők általában pontosabban érzékelték a hang időtartamát, ha viszont a hangot megelőző szívverés rövidebb volt, a résztvevők hosszabbnak érezték a hangot; fordítva, amikor a szívverés hosszabb volt, az azonos hang időtartamát rövidebbnek tapasztalták. Amikor a résztvevők figyelmüket a hangokra összpontosították, a tájékozódási reakcióik ténylegesen megváltoztatták pulzusukat, és időbeli észlelésüket. A tájékozódási reakció egy jól ismert dolog, amikor valami kiszámíthatatlan vagy újszerű dologgal foglalkozunk, a figyelem összpontosítása csökkenti a HR-t, ami egyes magyarázatok szerint megkönnyíti a dolgok kívülről való befogadását és érzékszervi felvételét.
Régóta köztudott, hogy az idő érzékelése szubjektív: repül, ha elfoglaltak vagyunk vagy szórakozunk, de elhúzódik, ha unatkozunk vagy várunk valamire, de azt még mindig nem tudjuk, hogyan idézi elő az agy ilyen rugalmas időélményt.
A másik cikk szerzői azt kutatták, hogy a szív miként vesz részt az idő megtapasztalásában. Ennek érdekében két kísérletet végeztek.
Az elsőben a résztvevők (n = 28) rövid eseményeket mutattak be a szisztolés vagy diasztolésfázis alatt. Az események érzelmileg semleges vizuális alakzatok vagy 200-400 ms-ig terjedő hangok voltak. A résztvevőknek arról kellett beszámolniuk, hogy ezek az események hosszabb vagy rövidebb időtartamúak-e a referencia időtartamhoz képest. Azt találták, hogy a szisztolés fázis szignifikánsan befolyásolja az idő érzékelését (F(1,27) = 8,1, P = 0,01), a diasztoléban fellépő ingereket átlagosan 7 ms-mal hosszabbnak érezték, mint a szisztoléban kapottakat. Az észlelésben a modalitásnak is szignifikáns szerepe volt (F(1,27) = 5,7, P = 0,02), a hangokat átlagosan 13 ms-mal hosszabbnak ítélték, mint a vizuális ingereket.
A második kísérletben érzelmeket kifejező arcképeket mutattak a résztvevőknek, és hasolnó észlelési mintázatot találtak, a szisztolés alatt felgyorsult, diasztolé alatt pedig lelassult az idő, a diasztoléban adott ingereket átlagosan 9 ms-mal hosszabbnak észlelték, mint a szisztolés alatt tapasztaltakat. A szisztolé és diasztolé időérzékelésre gyakorolt ellentétes hatásai csak az alacsony és átlagos izgalmi ingerek esetén érvényesültek (b = 14,4 [SE 3,2], P < 0,001 és b = 9,2 [2,3], P < 0,001), a magas izgalmi szintek (erős érzelmeket kifejező képek) esetén eltűntek (b = 4,1 [3,2] P =,21). Amikor a résztvevők izgatóbbnak értékelték az eseményeket, azok észlelt időtartama csökkent, még a diasztolé közben is. "Ez azt jelenti, hogy nem izgatott állapotban a két szívfázis ellentétes irányba húzza a tapasztalt időtartamot - az idő összehúzódik, majd kitágul"- mondják a szerzők.
Az időérzékelés és az érzelmek közötti kapcsolatot összetett, az eredmények azt mutatják, "hogy az idő megélésének módja nem vizsgálható a testünktől elszigetelten".
Forrás:
Sadeghi S, Wittmann M, Rosa ED, Anderson AK: Wrinkles in subsecond time perception are synchronized to the heart First published: Psychophysiology 02 March 2023 https://doi.org/10.1111/psyp.14270
Arslanova I, Kotsaris V, Arslanova MT et al.: Perceived time expands and contracts within each heartbeat April 10, 2023, Current Biology 33, 1–7 https://doi.org/10.1016/j.cub.2023.02.034
