A szívinfarktus korai jelei és diagnosztikája

Szívinfarktus (vagy szívroham) akkor következik be, ha valamely okból – pl. a koszorúerek belső falán kialakult plakkok, az eret elzáró vagy szűkítő véralvadékok kö­vetkeztében – zavar áll be a szívizom vérellá­tásában és emiatt a szívburkok falát képező izomzat egy része elhal. Az infarktus több­nyire a bal kamrai szívizom elülső (anterior) vagy alsó (inferior) részét érti, de létrejöhet hátsó (poszterior) infarktus is. A még poten­ciálisan életképes szívizomzat csaknem fele az azt ellátó koszorúér elzáródását követően 1 órán belül, kb. kétharmada 3 órán belül visszafordíthatatlan károsodást szenved.

A korszerű felfogás szerint a szívin­farktust nem egyetlen betegségnek, ha­nem betegségspektrumnak tekintjük, és akut koronáriaszindrómának nevezzük. Ebbe a klasszikus szívizominfarktuson kívül beletartozik az ún. instabil angina és az angol elnevezésből származó rö­vidítéssel NSTEMI-ként jelölt kórkép: az EKG-görbén ST-emelkedéssel nem kísért szívizominfarktus.

Szívinfarktusra hajlamosító tényezők

A szívinfarktus kialakulását segítő tényező­ket két nagy csoportra oszthatjuk: (1) nem módosítható és (2) módosítható kockázati tényezőkre. Nem módosítható faktornak tekinthető az életkor (az infarktus inkább az idősebbek betegsége, de fiatalabbak­nál, sőt akár gyermekkorban is előfordul­hat, már ekkor is gondolni kell rá), a nem (a szívinfarktust szenvedett betegek között nagyobb arányban vannak férfiak), az egy vagy több családtagnál előfordult szívin­farktus vagy más komolyabb szívbetegség (elsősorban akkor, ha az fiatal életkorban és közeli rokonnál jelentkezett), illetve nőknél a korai menopauza.

A módosítható tényezők közül ki kell emelni a mozgásszegény életmódot, a magas vérnyomást, a magas vérzsír- és/ vagy koleszterinszintet, a dohányzást, az elhízást, a cukorbetegséget (vagy csök­kent glükóztoleranciát) és a metabolikus szindrómát.

Az akut szívinfarktus gyakori jelei

A szívroham áldozatainak jelentős része az eseményt megelőzően jellegzetes mellkasi fájdalomról, ún. angináról számol be. A fáj­dalom a hát, a bal kar, az állkapocs vagy a felsőtest más pontjai felé is kisugározhat, máskor a mellkasra korlátozódik.

Az angina fellépése azt jelzi, hogy bi­zonyos fokú zavar már beállt a szívizom vérellátásában, mely kezdetben nagyobb, később kisebb terhelésre, még később már nyugalomban is tüneteket okoz. Az angina időszakában a vérellátási zavar még nem végleges, a fájdalom néhány percen belül jelentősen csökken vagy megszűnik, és a szívizomban nem jön létre visszafordít­hatatlan károsodás.

A szívinfarktust viszonylag gyakran (kb. négyből egy esetben) nem előzik meg jel­legzetes figyelmeztető tünetek, ezt szokták „néma” iszkémiának (vérellátási zavarnak) nevezni. Ilyenkor a vérátáramlás időről időre csökken, majd helyreáll, ez nem okoz fájdalmat vagy egyéb panaszt, ugyanakkor folyamatosan súlyosbítja a szívizom káro­sodását. Ez utóbbit az elektrokardiográfiás (EKG-) vizsgálat már jelzi.

Nem tipikus tünetek

Bár az akut szívinfarktus klasszikus formá­jában mellkasi fájdalommal és légszomjjal hívja fel magára a figyelmet, a tünetegyüttes igen sokféle lehet. Előfordulhatnak olyan tünetek, panaszok is, amelyek nem szívin­farktus gyanúját vetik fel elsőként, noha ez áll a háttérben. Ilyenek a fokozott verejtéke­zés; a hányinger vagy hányás; a szorongás; a köhögés; a szédülés; a szapora szívverés; a hasi diszkomfortérzés; a mentális zavarok; a hőemelkedés; a vérnyomásesés. Leginkább nőknél, idősebb férfiaknál és cukorbetegek­nél kell számítani arra, hogy a szívinfarktus nem jellegzetes tünetekkel jelentkezik.

Néha a szívinfarktus tünetei egészen más kórképekkel – pl. influenzával vagy (gyomorégéssel kísért) refluxbetegséggel − téveszthetők össze. Az atípusos tünetek hátterében többnyire nem áll szívinfarktus, ennek eldöntése azonban mindig a mentő­orvosnak vagy a sürgősségi osztály szakor­vosának feladata.

Az azonnali orvosi segítség életet menthet!

Az akut szívinfarktus áldozatainak egy­negyede a kórházba érkezés előtt meg­hal. A többi esetben már a kórházi ellátás előtt kialakulhatnak életveszélyes szövőd­mények, pl. szélütés (agyi érkatasztrófa: ,,sztrók,,), tartósan fennmaradó szívritmus­zavar, szívelégtelenség vagy az alsó végta­gok trombózisa. A minél korábbi felismerés és kezelés nemcsak a beteg életét mentheti meg, hanem a szövődmények veszélyét is jelentősen csökkenti. Gyanús tünetek ész­lelésekor minden esetben kérjünk haladék­talan orvosi segítséget!

Az akut szívinfarktus diagnózisának felállítása

A szívinfarktus kórismézése, a felmerülő egyéb kórképek kizárása már az első be­tegellátás helyszínén (a beteg otthonában, utcán stb.) megkezdődik. Ennek legfonto­sabb eszköze az elektrokardiográfiás (EKG-) vizsgálat. Az EKG a szívizom működése közben fellépő, igen finom elektromos változások ábrázolására alkalmas beren­dezés. Normális szívműködéskor jellegze­tes görbe látható, melynek egy vagy több eleme kóros lefutást mutat akkor, ha a szív funkciója zavart szenved. Ilyen eltérés lehet az ún. ST-szakasz megemelkedése, csúcsos T-hullámok vagy normális esetben nem lát­ható új hullámok megjelenése. A sürgőssé­gi osztályra érkezést követően rendszerint újabb EKG-felvétel készül a diagnózis meg­erősítésére, a korábban észlelt eltérések re­gisztrálására, a változások követésére.

Enzimvizsgálatokra is sor kerül, első­sorban a troponin T és a troponin I értékét határozzák meg, mert ezek a fehérjealegysé­gek igen érzékenyen jelzik a szívizom káro­sodását, illetve kórosan emelkedett értékek esetén eléggé nagy biztonsággal kimond­hatjuk, hogy szívinfarktus áll a háttérben. Az enzimszintek a mellkasi fájdalom felléptét követő 3−12 órában emelkednek, 24−48 óra alatt érik el a csúcsot, és 5−14 nap alatt térnek vissza a kiindulási értékre. A troponinszintek a kimenetel előrejelzésére is alkalmasak: ki­sebb szinteltérések mellett általában jobb a kórjóslat. A másik fontos diagnosztikus enzim a kreatin-kináz, amely főként a szív­izomban található, koncentrációjának vál­tozásából ugyancsak következtetni lehet a szívizom állapotára, de a troponinoknál kevésbé érzékenyen és kevésbé specifikusan jelzi az akut szívinfarktust.

A további kivizsgálás

Az adott helyzet függvényében egyéb vizsgálatokra is sor kerülhet, köztük mell­kasi röntgenvizsgálatra (szívelégtelenség, tüdőödéma kizárására); echokardiográfiára (a szív ultrahangvizsgálatára, mely alkalmas az infarktus kiterjedésének, a szívkamrák működésének megítélésére, a szövődmé­nyek felismerésére); izotópvizsgálatra (ún. perfúziós szcintigráfiára, mely megmutatja a károsodott terület nagyságát, kérdéses esetekben segíthet a szívinfarktus feltétele­zett diagnózisának megerősítésében vagy kizárásában); vérgázelemzésre (a vér oxi­géntelítettségének meghatározására); szív­katéterezésre és érfestésre (melynek során a katéteren keresztül a kérdéses érterületre juttatott kontrasztanyag kirajzolja az elzáró­dás helyét, a szűkületek helyét és mértékét).

A koszorúerek kontrasztfestéses vizsgá­lata ma már nemcsak diagnosztikai, hanem terápiás célokat is szolgál: a kimutatott szű­kületek megfelelő eszközökkel (pl. speciá­lis kis ballonokkal) feltágíthatók, a szűkült szakasz átjárhatóságának helyreállítására finom érhálók, ún. sztentek ültethetők be. Ily módon az esetek nagyobb részében elkerül­hető a betegeket jobban megterhelő nyitott szívműtét, amely sok éven át az egyedüli le­hetőséget jelentette az elzáródott, erősen beszűkült koszorúerek átjárhatóvá tételére.

 EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.