Alváshiány és súlygyarapodás

Ha a fokozott kardiometabolikus kockázatú felnőttek 6 héten át minden éjjel körülbelül 80 perccel kevesebbet aludtak, körülbelül 0,45 kg-ot híztak, derékbőségük 0,52 cm-rel nőtt, és naponta több mint 17 perccel többet töltöttek ébren, de inaktív állapotban.

Marie-Pierre St-Onge (Columbia University Irving Medical Center, New York City) és munkatársai két randomizált keresztezett vizsgálat adatait egyesítették, amelyekben 95, a New York-i nagyvárosi térségéből toborzott 20 éves vagy annál idősebb felnőtt vett részt. A 2016 és 2023 között folytatott vizsgálatokban részt vevők éjszakánként általában legalább 7 órát aludtak, és fokozott kockázatot mutattak szívbetegségek és cukorbetegség kialakulására.

Minden beteg alvását két szakaszban szabályozták: 6 hétig a szokásos módon a megfelelő időtartamon át aludhattak, illetve 6 héten át enyhe alváskorlátozást (éjszakánként 1,5 órával kevesebb alvás) vezettek be. Véletlenszerű volt, hogy a résztvevők először a szokásos, vagy az alvásmegvonásos periódust teljesítették. A két vizsgálati időszak között 4–6 hetes szünetet tartottak.

Az alváskorlátozási fázisban a betegek 1,5 órával később feküdtek le, mint szokásosan, így minden éjszaka körülbelül 1,5 órával csökkent a teljes alvási idejük; a megfelelő alvási fázisban megtartották szokásos lefekvési és ébredési idejüket, hogy éjszakánként legalább 7 óra teljes alvási időt érjenek el.

A mért eredmények között szerepelt az alvási idő, a testtömeg, a derékbőség, az MRI-vel értékelt zsírszövet-mennyiség, az energiaegyensúlyra utaló biomarkerek (leptin, ghrelin és GLP-1), valamint a csuklón viselt aktigráf segítségével mért fizikai aktivitás.

Az alvási időt egy csuklón viselt aktivitásmérővel mérték, amelyet a beavatkozási időszakok alatt végig viseltek; a kutatási asszisztensek kéthetente áttekintették az alvási naplók bejegyzéseit.

A betegek az alváskorlátozási fázisban éjszakánként körülbelül 78 perccel kevesebbet aludtak (95% CI, -83,5–-73,3), mint a megfelelő alvású fázisban (éjszakánként 367,5 perc szemben 445,8 perccel; 95% CI, 363,1–371,9, illetve 441,6–450,0); a betegek 80,7%-a éjszakánként legalább 75 perccel kevesebbet aludt.

A testtömeg 0,45 kg-mal (95% CI, 0,33–0,57), a derékbőség 0,52 cm-rel (95% CI, 0,25–0,79), a teljes testtérfogat pedig 0,56 l-rel (95% CI, 0,19–0,93) nőtt.

Az éhgyomri leptinszint az alváskorlátozás ideje alatt 2,03 ng/mL-rel (95% CI, 0,38–3,68) emelkedett a megfelelő alváshoz képest; az alvási körülmények azonban nem befolyásolták szignifikánsan a teljes testtérfogat zsírszövetből vagy vázizomból álló részének százalékos arányát.

A betegek alváskorlátozás alatt naponta körülbelül 17,0 perccel több időt töltöttek ébren, de inaktív állapotban, szemben a megfelelő alvással (95% CI, 11,7–22,7).

Egy kisebb alcsoportban (a 95 résztvevő közül 34-nél) az alváskorlátozás nem befolyásolta sem a betegek által közepes vagy erős fizikai aktivitással töltött időt, sem a napi összkalória égetésüket.

„Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos az alvási idő megbeszélése az egészségügyi konzultációk során, és alátámasztják azokat az iránymutatásokat, amelyek a megfelelő alvási idő fenntartását javasolják a testsúlyszabályozás és az elhízás megelőzése érdekében az egész életen át” – írták a tanulmány szerzői az Annals of Internal Medicin -ben július 7-én online megjelent közleményükben https://www.acpjournals.org/doi/10.7326/ANNALS-25-01660

A korlátozó tényezők között szerepel, hogy 6 hetes vizsgálat időtartama túl rövid lehetett ahhoz, hogy a testösszetétel változásait kimutassa. A vizsgálat statisztikai ereje nem volt elegendő az alcsoportok közötti különbségek formális teszteléséhez. Az anyagcsere-méréseket kizárólag reggel, éhgyomorra végezték, így a vizsgálat nem tudta értékelni a metabolitok változásait. A vizsgálat időtartama emellett túl rövid lehetett ahhoz is, hogy a szövetek eloszlásában bekövetkező kisebb változásokat kimutassa.

Forrás:

Zuraikat FM, Scaccia SE, Cochran JA et al , Prolonged Short Sleep and Its Effect on Body Weight and Composition: A Pooled Analysis of Randomized Trials  Annals of Internal Medicine https://doi.org/10.7326/ANNALS-25-01660