Autizmus és öngyilkosság

Az autizmus nőknél 83%-kal, a férfiaknál pedig 47%-kal növeli az önkárosító viselkedés kockázatát - ez az arány még a szociodemográfiai tényezőkkel, az értelmi fogyatékossággal és a pszichiátriai diagnózisokkal történt korrekciót követően is fennáll.

Bizonyított, hogy az autizmussal élőknél több mint háromszor nagyobb az esélye az önkárosító viselkedésnek, az öngyilkossági gondolatoknak, az öngyilkossági kísérletnek vagy az öngyilkosság okozta halálozásnak, mint az e rendellenességgel nem élő társaiknál, de e megnövekedett kockázat okai nem tisztázottak.

Dr. Meng-Chuan Lai (Centre for Addiction and Mental Health, Toronto, Ontario) és munkatársai a kanadai Ontario tartomány különböző összekapcsolt adatbázisainak felhasználásával azonosították az 1988. április 1. és 2018. március 31. között autizmussal diagnosztizált összes személyt, és az összehasonlító csoportot életkor és nem szerint párosított négyszer annyi nem autista személyből képezték. A kutatók két kohorszot hoztak létre, hogy külön értékeljék a sürgősségi egészségügyi ellátáshoz vezető önkárosító események és az öngyilkossági halálesetek kimenetelét, és mindkét kohorsz esetében a vizsgálati időszak a személy 10. születésnapján kezdődött. Az önkárosító kohorszba 379 630 személy, míg az öngyilkossági kohorszba 334 690 személy tartozott. A 15 éves kor felett az önkárosító események kumulatív előfordulása az autista nőknél volt a legmagasabb, őket követték az autista férfiak, a nem autista nők és a nem autista férfiak; 25 év felett az autista férfiaknál volt a legmagasabb az öngyilkossági halálozás kumulatív előfordulása, őket követték az autista nők, a nem autista férfiak és a nem autista nők.

Az autizmus független összefüggést mutatott az önkárosító eseményekkel (nők: relatív arány [RR], 1,83 [95% CI, 1,61 - 2,08]; férfiak: 1,47 [95% CI, 1,28 - 1,69]), még a szociodemográfiai tényezők (a társulások iránya változó), az értelmi fogyatékosság (fokozott kockázattal jár) és a pszichiátriai diagnózisok (beleértve a hangulati és szorongásos, pszichotikus, függőségi és személyiségzavarokat) figyelembevétele után is.

Mind a nők, mind a férfiak esetében a végleges modellek azt mutatták, hogy az autizmus önmagában nem állt szignifikáns kapcsolatban az öngyilkossági halálozással, de mindkét nem esetében az értelmi fogyatékosság csökkent kockázattal, a pszichiátriai diagnózisok pedig fokozott kockázattal jártak.

Mivel az öngyilkossági kohorszban szereplők jelentős részénél (28,4%) nem voltak adatok az esetleges önkárosító viselkedésről, a kutatók JAMA Network Open-ben megjelent cikkükben nem tudták vizsgálni az önkárosítás és az öngyilkossági halálozás kapcsolatát.

A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy az autizmus kohorsz nem tartalmazta azokat a betegeket, akiket magánrendelőkben diagnosztizáltak, illetve azokat a nagyon enyhe eseteket, amelyeket még nem diagnosztizáltak. Az autisták téves besorolása a nem autista kohorszba az öngyilkossággal kapcsolatos kimenetel alulbecslését eredményezhette. Az adminisztratív adatok nem azonosítják megbízhatóan az öngyilkossági kockázattal összefüggő diagnózisokat, mint például a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar vagy a hangulatzavarok alkategóriái, és nem tartalmaznak információt az öngyilkossági magatartás kockázati és védő mechanizmusairól, például a családi előzményekről.

A tanulmányt az ICES, egy független nonprofit kutatóintézet; az Ontario-i Akadémiai Egészségtudományi Központok Alternatív Finanszírozási Tervének Innovációs Alapja; a Torontói Egyetem Pszichiátriai Tanszékének Akadémiai Ösztöndíja; és a Kanadai Egészségügyi Kutatóintézetek Szex- és Nemi Tudományok Tanszéke támogatta.

Forrás:

Lai M-C, Natasha R. Saunders NR, et al. Self-Harm Events and Suicide Deaths Among Autistic Individuals in Ontario, Canada JAMA Netw Open. 2023;6(8):e2327415. doi:10.1001/jamanetworkopen.2023.27415