Segíthetik-e a gyógyszerek az autista gyermekeket?
Az autista gyermek tartós gondozása igazi teher a családok számára. Egyes gyógyszerek segíthetnek a gyermekek bizonyos funkcióiban, de csak alapos megfontolást és mérlegelést követően adhatóak.
Bár a cikkben a gyógyszeres kezelések lehetőségeit taglaljuk, az autizmus tüneteinek, például a rossz szociális kommunikációnak és az ismétlődő korlátozott viselkedésnek (RRB) a legjobb bizonyítékokon alapuló kezelése a viselkedési (például alkalmazott viselkedéselemzés), a kognitív-viselkedési terápia (CBT) és a szülők nyújtotta támogató tanítás, amelyek sok esetben növelik a gyógyszerek hatékonyságát is. A speciális, például beszéd- motoros-, finom motoros-, mozgási- és fizikoterápia szintén fontos beavatkozási lehetőség.
Az autizmus tünetei az életkorral változnak a korai regressziótól, későbbi ismétlődő korlátozott viselkedéstől a depresszióig, és egyéb rárakódó problémák bonyolítják. A gyógyszerek autizmusban történő alkalmazhatósága, hatékonyságának és mellékhatásainak tanulmányozása bonyolult, és az útmutatás folyamatosan változik, amint megbízható adatok jelennek meg. A nagy egyéni különbségek és a szülők reményei és félelmei miatt a lehető legnagyobb mértékben bizonyítékokra kell támaszkodnunk, hogy elkerüljük a súlyos mellékhatásokat vagy a gyógyszereléssel késleltessük a hatékony viselkedési kezeléseket.
Elsősorban az autizmus számos, egyidejűleg előforduló tünetét lehet gyógyszeresen kezelni, ezek gyakorisága: 37-85%-ban ADHD, 50%-ban szorongás, 7,3%-ban bipoláris zavar és 54,1%-ban depresszió (30 éves korig). Sok autista gyermeknek problémás ingerlékenysége, robbanásveszélyes epizódjai, ismétlődő vagy merev rutinjai, szociális beilleszkedési zavarai vagy alvászavarai vannak. Általában nehezen ismerik fel és kommunikálják érzéseiket és érzelmeiket, hipo- vagy hiperérzékenyek lehetnek.
Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) engedélyezte az atipikus antipszichotikumokat, a risperidont (5-16 éves korig) és az aripiprazolt (6-17 éves korig), amelyek maximálisan 8 héten át adva 25-50%-kal csökkentik az ingerlékenység tüneteit (izgatottság, sztereotípia, dühkitörések, önkárosító viselkedés, hiperaktivitás). Az Aberrant Behaviour Checklist használható a változás követésére. Az előnyök a viselkedésterápia és 1,25-1,75 mg/nap (risperidon) vagy 2-15 mg/nap (aripiprazol) dózisok esetén a legkifejezettebbek. Sajnos ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásai közé tartozik az aluszékonyság, fokozott étvágy és súlygyarapodás (átlagosan 5,1 kg), kóros vérzsírszint – és vércukorszintek, diszkinézia és emelkedett prolaktinszint (néha galaktorrhea). Az aripiprazol az ingerlékenység szempontjából egyenértékű a risperidonnal, kevesebb prolaktin- metabolikus elváltozást okoz, de néha extrapiramidális tüneteket eredményez. Más második generációs atípusos antipszichotikumok alkalmazhatóságára vonatkozóan kevesebb bizonyítékkal rendelkezün k, de kevesebb mellékhatásuk lehet. Gondos megfigyelés mellett ezek a gyógyszerek jelentős változást hozhatnak a gyermekek viselkedésében.
Az ADHD-tünetek gyakran 4 héten belül reagálnak a metilfenidátra, de a spektrumon lévőknél alacsonyabb dózisban kell alkalmaznunk, és több mellékhatással járnak (ingerlékenység, szociális visszahúzódás, érzelmi kitörések). A folyékony vagy tapasz formájú készítmények megkönnyíthetik a dózisok kismértékű módosításait és lassú emelését, amelyenek hatásait folyamatosan ellenőrizni kell (például Vanderbilt Assessment segítségével. Az atomoxetin - különösen a szülők tanító foglalkozásai mellett adva - csökkenti a hiperaktivitást is, de hányingerrel, étvágytalansággal, korai ébredéssel és ritka, előre nem látható májelégtelenséggel jár. A vegyes amfetamin sókat nem vizsgálták. Klonidin (orális vagy tapasz) és az elnyújtott felszabadulású guanfacin bizonyos hatékonyságot mutatott a túlzott izgatottság, a szociális interakció és az alvás terén is, bár álmosságot/hipotenziót okozhat.
Az alvásproblémák, mint például az alvás kezdete, időtartama és zavarai, javulhatnak a melatoninnal, különösen a kognitív-viselkedési terápiával kombinálva, és néha még a szorongást, a merevséget és a kommunikációt is segítheti. Mindenképp csak tanúsított márkát használjunk, és vegyük figyelembe, hogy az obstruktív alvási apnoe szignifikánsan gyakoribb az autizmus spektrum zavarban (ASD) szenvedő gyermekeknél, ez a gyermekkori alvás kérdőív segítségével értékelhető és követhető nyomon.
Nem állnak rendelkezésre adatok a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók alkalmazásáról az autista gyermekek depressziójának és szorongásának kezelésében, de a kognitív-viselkedési terápia ebben is segíthet. A buspiron javította a ismétlődő korlátozott viselkedést (2,5 mg naponta), de nem javította a hangulatot. A hangulatstabilizáló antiepileptikumokkal vagy vegyes eredményeket értek el (a valproát csökkentette az ingerlékenységet, de súlyos mellékhatásokkal), vagy nem jártak előnyökkel (lamotrigin és levetiracetám), illetve nem történtek velük vizsgálatok (lítium, oxkarbazepin és topiramát). Ennek ellenére egy Cochrane-jelentés „eseti alapon” antidepresszánsokat ajánl az ASD-vel küzdő gyermekek számára, szem előtt tartva a viselkedési aktiválódás (komorbid bipoláris zavar), az ingerlékenység, az akatízia és az alvászavar magasabb kockázatát. Ezek a Short Moods and Feelings Questionnaire illetve a Problem Behavior Checklist segítségével követhetők nyomon.
Az NMDA és GABA receptorok szerepet játszanak az ASD kialakulásában. A GABA-modulátor bumetanid napi 1 mg-os adagban, javította szociális kommunikációt és korlátozott érdeklődést, de dózisfüggő hipokalémiát, fokozott vizeletürítést, kiszáradást, étvágytalanságot és astheniát okozott. A (kolinészteráz-inhibitor) donepezil kis esetszámú vizsgálatokban javította az autizmus pontszámait és a kifejező/fogékony beszédet. Az N-acetilcisztein, a D-cikloszerin és az arbaklofen nem mutatott hatásosságot.
Jelenleg az ASD-vel küzdő gyermekek 64%-ának egy pszichotróp gyógyszert írnak fel, 35%-ának kétfajtát, 15%-ának pedig háromnál több gyógyszercsoportba tartozót. Bár nem szeretjük a sokféle szer felírását, számos az ASD-ben szenvedő gyermekeknél monoterápiaként hatástalan szer - nevezetesen a memantin , riluzol , N-acetilcisztein, amantadin, topiramát és buspiron - jelentős hatást fejt ki a risperidonnal kombinálva a placebóval összehasonlítva. Az önmagában adott memantin az autista betegek 60%-ánál mutatott jótékony hatást a szociális, nyelvi és önstimuláló viselkedésre 2,5-30 mg dózisban; elég hatékony ahhoz, hogy a betegek (vagy szüleik?) 80%-a a kezelés folytatását választotta.
A családok gyakran használnak alternatív készítményeket, amelyekről minden esetben tudomást kell szereznünk, mert ezek kölcsönhatásba léphetnek az orvos által felírt gyógyszerekkel, vagy megnehezítheti a mellékhatások vagy előnyök forrásának meghatározását. Az oxitocin ígéretes, de nem meggyőző adatokkal rendelkezik a szociális kogníció javításában, de csak a 3-8 évesek esetében. Az omega-3 zsírsavak jótékony hatással voltak a kisgyermekek sztereotípiájára és letargiájára, de ezt csak a szülők beszámolói támasztották alá. A B12-vitamin, a folinsav, a D3-vitamin és az emésztőenzimek segíthetnek, de hatásukról nincsenek meggyőző adatok. Fontos, hogy a családok jelentős, kezelést igénylő tünetek jelentkezése esetén ne helyettesítsék a bizonyítékokon alapuló kezeléseket az alternatív gyógymódokkal.
Az autizmussal élő személy a merev rutinok és a szociális nehézségek okozta stresszen túl magában gyakran lesz fizikai vagy szexuális bántalmazás, illetve zaklatás célpontja, fokozva ezzel az öngyilkosság amúgy is megnövekedett kockázatát. Az öngyilkosság ugyanis nyolcszor gyakoribb az autizmus spektrumon lévőknél, különösen azoknál, akik jól funkcionálnak; ezért az ASD-vel küzdő gyermekeknél minden esetben végezzük el a rutin öngyilkossági szűréseket.
Forrás:
