Az alkoholbetegség gyógyszere védhet az elhízás ellen

Az elhízás világszerte globális egészségi és egészségügyi probléma. Az elhízottak száma 1975 óta megháromszorozódott, így ma már legalább 650 millió elhízott ember él szerte a világon. Az elhízás számos kórkép kockázati tényezője, ilyenek például a szív- és érrendszeri megbetegedések, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos ráktípusok. A problémára a mostani COVID-19-járvány ismét ráirányította a figyelmet, hiszen bebizonyosodott, hogy túlsúlyos és elhízott betegeknél a fertőzés súlyosabb tünetekkel jelentkezik, és gyakoribbak a szövődmények is.

Az elhízás komplex okokra vezethető vissza, és még mérsékelt fokú fogyás elérése sem könnyű feladat. A kezelési lehetőségek korlátozottak, és jórészt nélkülözhetetlen az életmód megváltoztatása, mellyel azonban nem mindenkinél érhető el tartós testsúlycsökkenés.

A National Institute on Aging nemrégiben a Cell Metabolism -ban nyilvánosságra hozott vizsgálatában egy olyan gyógyszert teszteltek, mely eredetileg a krónikus alkoholproblémák terápiájában használatos. Úgy tűnik, hogy a diszulfiram alkalmas lehet az elhízás kezelésére is.

A diszulfiram a krónikus alkoholbetegség kezelésének gyógyszere, melyet az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA) több mint 70 évvel ezelőtt engedélyezett. A diszulfiram hatása azon alapul, hogy alkohol fogyasztását követően szinte azonnal a másnapossághoz hasonló tüneteket – hányingert, hányás, fejfájást – okoz.

Annak megítélésére, hogy a diszulfiram alkalmas lehet-e elhízás eseteiben is, a kutatók 12 héten át zsíros étrenden tartott kísérleti egereknek adagolták a szert. Ebben az obezitás-modellben a zsírban gazdag táplálék hatására az állatoknál prediabétesz alakult ki inzulinrezisztenciával és magas éhomi vércukorszinttel. A kutatók négy csoportra osztották az állatokat: az első csoport tagjai szokványos táplálékot, a második csoport tagjai zsírdús táplálékot kaptak, a harmadik csoportban a zsírban gazdag táplálék mellett diszufiramot is adagoltak kis dózisban (0,3 mg/nap), míg a negyedik csoportban nagy dózisban (0,6 mg/nap).

Ahogyan az várható is volt, a zsírban gazdag étrenden tartott, de diszulfiram adásában nem részesülő állatok testsúlya továbbra is gyarapodott, míg normál étrendre állított állatok testsúlya fokozatosan csökkenni kezdett. Ami a diszulfirammal kezelt állatokat illeti, a vizsgálatot vezető dr. Michel Bernier így fogalmaz: „Amikor elkezdtük a kezelést, nem tudtuk, mire számítsunk. Amikor azonban szemtanúi voltunk a drámai mértékű testsúlycsökkenésnek, nem hittünk a szemünknek.”

Erre minden okuk meg is volt a kutatóknak, hiszen a napi 0,6 mg diszulfirammal kezelt egerek mindössze 4 hét alatt testtömegük 40 százalékát elveszítették. Emellett a metabolikus paramétereik is javultak: a vércukorszint csökkent, és végül a normál étrenden tartott állatoknál mért szintet ért el. Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy a kezelés védi a hasnyálmirigyet és a májat is, éppen azt a két szervet, melynek funkciója az obezitást kísérő metabolikus változások kapcsán károsodik.

A szerzők feltételezik, hogy a diszulfiram kedvező hatásai gyulladáscsökkentő tulajdonságaira vezethetők vissza, mely hozzájárul a vércukorszint szabályozásához és véd a szervkárosodással szemben.

A szerzők megjegyzik, hogy további kutatások szükségesek a hatásmechanizmus pontosabb tisztázásához, melyre klinikai vizsgálatokat terveznek. Egyelőre úgy tűnik, hogy a diszulfiram az alkoholbetegségnél érvényesülő hatásmechanizmustól eltérő módon javítja a metabolikus kimeneteleket.