Az elhízás növeli a rák kockázatát
Régóta ismert, hogy az elhízás növeli a rák kockázatát, de bizonyos ráktípusok esetén sokkal nagyobb mértékben, mint azt korábban hittük.
Korábban megfigyeléses vizsgálatok adatai alapján számították ki, hogy az obezitás mennyire fokozza a daganatos megbetegedések kockázatát, de jelen közlemény szerint valószínűleg alábecsülték az összefüggés mértékét, de Dr. Richard Martin (University of Bristol Medical School, UK) és munkatársai az International Journal of Epidemiology-ban megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a múltban alábecsültük az obezitás és a rák kockázatának összefüggését, eredményeik szerint ugyanis az elhízás jóval fontosabb szerepet játszik a rák kialakulásában, mint azt régebben gondoltuk.
A kutatók „mendeli típusú randomizáció” (MR) használatával szisztematikusan értékelték a genetikai adatokat. Nyolc olyan daganatos betegségre vonatkozó kohorsz vizsgálatok adatait vették alapul, amelyekben hagyományos módon vizsgálták az elhízás és a rákkockázat közötti kapcsolat mértékét és ezeket az adatokat vetették össze azokkal az értékekkel, amelyek a saját mendeli randomzációs számításaik alapján a testtömegindex (BMI) rákkockázatnövelő hatásának mértékét jelzik. Saját számításaik hat daganattípus estén azt mutatták, hogy a magasabb jövedelmű országokban a magasabb BMI-hez a régebbi vizsgálatok 3%-os kockázatnövekedésével szemben csaknem 8%-kal több daganatos megbetegedés társul, tehát szerintük a hagyományos számítási módszerekkel a legtöbb, testsúllyal összefüggő daganat esetén jelentősen alábecsülték az obezitás szerepét.
A mendeli randomizáció alapján végzett számítás a szerzők szerint a csíravonalú genetikai variánsokat vizsgálata okán kevésbé érzékeny a zavaró tényezőkre és a különféle hibákra, továbbá jóval pontosabban jelzi, hogy az élet során fellépő kockázati tényezők milyen mértékben befolyásolják a rák kialakulásának valószínűségét. A kutatócsoport a genetikai MR becsléseknek a BMI-vel való összefüggését és a World Cancer Research Fund (WCRF) által megadott rák-kockázati becslésekkel hasonlította össze.
Mind a hat – vélhetően a testtömeggel (is) összefüggő - daganatos betegség esetén azt látták, hogy a BMI 5 egységnyi emelkedése az MR becslések szerint jóval nagyobb kockázatnövekedéssel jár, mint azt a WCRF becslések jelezték. A veserák, az endometriumrák, a petefészekrák és a nyelőcsőrák esetén az MR becslés a WCRF becsléshez képest kétszeres értéket mutatott. A hasnyálmirigyrák és a kolorektális rák tekintetében pedig az MR becslés szerint a BMI minden 5 egységnyi emelkedése a WCRF becsléshez képest négyszeres kockázatemelkedést mutatott. Az emlőrák és tüdőrák BMI-vel összefüggő kockázatnövekedése ellentmondásos volt. A korábbi megfigyeléses vizsgálatok arra jutottak, hogy a magasabb BMI mérsékelten véd a premenopauzális emlőrák ellen, viszont kissé növeli a posztmenopauzális emlőrák kockázatát. Az MR módszerrel végzett számítások szerint viszont az emelkedett BMI egyaránt véd a pre- és a posztmenopauzális emlőrák ellen, ami arra utal, hogy a BMI és az emlőrák összefüggése „jóval komplexebb, mint azt régebben hittük.” Valójában egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a felnőttkori súlygyarapodás fontosabb tényező a posztmenopauzális emlőrákban, mint maga az adott testtömeg. A tüdőrák kockázat becslésére vonatkozó korábbi megfigyeléses vizsgálatokban úgy találták, hogy fordított összefüggés van a BMI és a tüdőrák kialakulásának valószínűsége között. Az MR becslések szerint viszont a magasabb BMI mind a laphám-szövettanú, mind a kissejtes tüdőrák kockázatát növeli. Ugyanakkor a kutatók megfigyelték azt is, hogy a magasabb BMI-vel rendelkező személyek között több a dohányos, illetve a túlsúlyos dohányosok naponta több cigarettát szívnak el, mint az alacsonyabb BMI-jű személyek, ami esetleg azt is jelentheti, hogy az obezitás a dohányzáson keresztül hat a tüdőrák kockázatára.
A kutatók kifejtették, hogy relatív kockázat meghatározása céljából végzett tradícionális megfigyeléses vizsgálatok eredményei és az MR alapon végzett vizsgálatok eredményei több okból is eltérnek, de mivel az MR becslések a BMI genetikai „proxi-jain” alapulnak, pontosabban fejezik ki a BMI-nek a kockázatokra gyakorolt hatásait.
Források:
