Mi áll az obezitás-paradoxon hátterében?

Az elhízás a szívelégtelenség kialakulásának független rizikótényezője, azonban a már diagnosztizált szívelégtelen betegek közül az elhízott betegek mortalitása kisebb. Ennek az úgynevezett obezitás-paradoxonnak a hátterében álló tényezőket vizsgálta egy, az Európai Kardiológus Társaság honlapja által ismertetett kutatás. A Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház kardiológusa, Chan Soon Park által vezette munkacsoport azt elemezte, hogy magyarázza-e a paradoxont a metabolikus egészség, illetve a szív struktúrája és funkcionális paraméterei. A vizsgálatban a metabolikus egészséget a kardiovaszkuláris prevenció európai irányelvei szerint definiálták, ami alapján „metabolikusan egészséges elhízott” az a személy, aki bár obez, de nem rendelkezik metabolikus rizikótényezőkkel (nem magas a vérnyomása, nincs glükóz-intoleranciája és nem magas a koleszterinszintje sem) (Piepoli MF, Hoes AW, Agewall S, et al. 2016 European Guidelines on cardiovascular disease prevention in clinical practice. Eur Heart J. 2016;37:2315–2381).

A retrospektív vizsgálatba 3.564 beteget vontak be; a betegek 2009 és 2016 között kerültek kórházi felvételre akut szívelégtelenség miatt. A bevont betegek közül 2.021 volt túlsúlyos (BMI ≥ 23 kg/m²), míg 1.543 normál testsúlyú (BMI < 23 kg/m²). A betegek vérnyomás-, koleszterin- és glükózszintjén felül echokardiográfiával mérték a bal kamrai ejekciós frakciót (szisztolés funkció), továbbá a szív geometriáját és morfológiájának dinamikus változását (a rostok tömörödése, global longitudinal strain/GLS). A betegeket átlagosan 33,7 hónapig követték; az elsődleges kimenetel a bármilyen okból bekövetkezett mortalitás volt.

Az eredmény szerint az akut szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szorult betegek körében a metabolikusan egészséges elhízottak túlélése szignifikánsan jobban alakult, mint a metabolikusan nem egészséges elhízottaké (79,4% vs. 66,5%). A metabolikusan egészséges elhízottak túlélése szignifikánsan jobb volt a normális testsúlyú betegekénél is, akár jó volt azok metabolikus egészsége, akár rossz (63,9%, illetve 55,5%).

A normális testsúlyú betegekkel összehasonlítva, a túlsúlyos és elhízott betegek esetében szignifikánsan ritkábban fordult elő excentrikus bal kamrai hipertrófia (62,4% vs. 49,1%), kifejezettebb volt a bal kamrai rostok tömörödése (GLS: 10,5% vs. 11%) és nagyobb a bal kamrai ejekciós frakció (38,9% vs. 41,6%). A nagyobb BMI-érték általában kisebb mortalitással járt együtt valamennyi GLS- és szív-geometria-alcsoportban.

A kutatók magyarázata szerint eredményeik bepillantást engednek az elhízás védő funkciójának mikéntjébe szívelégtelenségben: az obez betegek szívének struktúrája és funkciója kevésbé károsodott. A napi praxisban a szívelégtelen betegek metabolikus státuszának mérésével, valamint szívstruktúrájuk és –funkciójuk ellenőrzésével azonosíthatók lehetnek azok a betegek, akiknek a mortalitási kockázata a legnagyobb, és akik esetében mindent meg kell tenni a módosítható kockázati tényezők csökkentése érdekében.