Az időskori lipidcsökkentésnek igazodnia kell a beteg, a betegség és a gyógyszerek eseti jellemzőihez. 

A metabolikusan egészséges elhízottak nemcsak a metabolikusan nem egészséges elhízottaknál, de a normál testsúllyal rendelkezőknél is nagyobb eséllyel élik túl az akut szívelégtelenséget.

A melanomában szenvedő kövér férfiak csaknem kétszer hosszabb ideig maradnak életben, mint nem elhízott társaik.

A testsúly és annak változásai a kardiovaszkuláris kockázattal több tekin­tetben ellentmondásos kapcsolatban állnak, különösen kardiovaszkuláris társbetegségek jelenlétében. A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők túlsúlyának vagy mérsékelt elhízásának paradox védőhatása számos vizs­gálatban igazolódott. Ez azonban érdemben nem változtatta meg az eddigi ajánlások testsúlycsökkentő paradigmáját.

Az elhízás a kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázatával társul, melyet a primer stroke jelentős kockázati tényezőjeként azonosítottak az általános populációban. A fenti összefüggést mindkét nem esetében, illetve különböző etnikai csoportokban is igazolták. Az eredményeket látva az American Heart Association és az American Stroke Association az elhízás kezelését javasolja mind a primer, mind a szekunder stroke-prevencióban.

Korábban több vizsgálat azt jelezte, hogy 2-típusú diabéteszben a többletsúlyt viselő betegek életkilátása jobb, mint a normal testsúlyúaké. Az ismertetett közlemény szerint azonban az elhízott cukorbetegek mortalitása mégsem alacsonyabb.

Az elhízás már tizenéves korban számos betegség rizikófaktorának minősül. Újabb vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy a még nem kövér, de elhízott szívbetegek tovább élnek, mint sovány társaik: ezt az ellentmondást nevezték el obezitás paradoxonnak.

Az elhízottak balkamra-hipertrófiájának koncentrikus formája, amely inkább a férfiakra jellemző, jobban növeli a halálozás veszélyét, mint az inkább a nők körében előforduló excentrikus hipertrófia.