Az elhízott cukorbeteg mégsem él tovább
Korábban több vizsgálat azt jelezte, hogy 2-típusú diabéteszben a többletsúlyt viselő betegek életkilátása jobb, mint a normal testsúlyúaké. Az ismertetett közlemény szerint azonban az elhízott cukorbetegek mortalitása mégsem alacsonyabb.
A súlytöbbletet, kiváltképp a kifejezett kövérséget a klinikai tapasztalat kóros állapotnak fogta fel, mert ezekben a betegekben gyakrabban alakult ki 2-típusú cukorbetegség és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az elhízás a szív-és érrendszeri betegségeknek is fontos kockázati tényezője.
Ezért okoztak meglepetést azok az adatok, melyek szerint a kövérek mortalitása kisebb, mint a normal testsúlyúaké. A különös ellentmondást hamar obezitás paradoxon névvel illették és sokféleképp igyekeztek megmagyarázni. Frank Hu, a Harvard Egyetem táplálkozástudományi professzora és munkatársai e kérdéssel foglalkozó tanulmányát a New Eng.J.Med. egyik januári száma közölte.
Vizsgálatukhoz két igen nagy betegszámú tanulmány adatait használták fel. Az egyik a Nurses Health Study (NHS), eredetileg százezernél több ápolónő és asszisztensnő egészségügyi nyilvántartásának névtelenül kezelt, rendszeresen ismételt vizsgálati eredményeit összesítette. Az NHS megfigyelések Dr. Frank Speizer gondolatából származtak, aki úgy vélte, hogy az igen sok nő által szedett fogamzásgátló szerek egészségügyi hatását így rendkívül érzékenyen lehetne követni.
A cukorbetegség és a testsúly összefüggését a férfiaknál a Health Professionals Follow-up Study (HPFS) statisztikáiból emelték ki. Ez az 1986-ban kezdett felmérés az egészségügyben dolgozó, ötvenezernél több férfi szűrővizsgálatainak eredményén alapult. Az önként jelentkező vizsgálati alanyok orvosok, fogorvosok illetve fogtechnikusok voltak.
A két tudományos vizsgálatból emelték ki azt a2-es típusú diabetesben szenvedő 8970 nőt és 2457 férfit, akik egészségi állapotát évtizedeken keresztül követték. A vizsgálat kezdetén, a cukorbetegség megállapításakor gondos vizsgálatokkal ellenőrizték, hogy a vizsgálati személyekben sem szív-és érbetegség, sem rosszindulatú daganat nem fordult elő.
A résztvevők testsúlyát és testmagasságát a vizsgálat kezdete előtt megmérték és ebből számolták ki a testtömeg indexet (TTI). A normal TTI alsó határa alatti, sovány alanyok adatait ( <18,5 ) nem értékelték. A nők közül a leghosszabb ideig megfigyelt résztevő 36 évig, a férfiak közül 26 esztendeig szerepelt a vizsgálatban: az átlagos követési időtartam 15,8 év volt.
A mortalitás J-alakú görbének felelt meg. Az összhalálozás a normal TTI értékű résztvevők csoportjában volt a legalacsonyabb. Sem az elhízott, sem a kövér csoportban nem érvényesült az obezitás paradoxon. Ezzel szemben a TTI szint és a mortalitás a nem dohányzók csoportjában párhuzamosságot mutatott, a nagyobb testtömeg nagyobb halálozási aránnyal párosult. Ez a statisztikai összefüggés nem érvényesült a dohányosoknál, mert testsúlyuk átlagosan kisebb súlyúak voltak, mint a nem dohányzóké.
