Az antibiotikum okozta hasmenés klinikuma

z antibiotikum okozta hasmenés definíció szerint az a hasmenés, amelyre a közelmúltban szedett antibiotikumon kívül nincs más magyarázat. Gyakorisága az alkalmazott antibiotikumtól függ: ampicillin-kezelés után az esetek 5–10%-ában kell hasmenéssel számolnunk; az ampicillin–klavulánsav kombináció körülbelül 10–25%-os, a cefixim 15–20%-os, más cefalosporinok, a kinolonok, a clarithromycin és a tetracyclin pedig 2–5%-os gyakorisággal váltanak ki hasmenést.1 Az antibiotikum okozta hasmenés előfordulási aránya független az alkalmazás módjától: orális és parenterális adagolás mellett hasonló a hasmenés prevalenciája.4

A klinikai kép az izolált hasmenéstől a súlyos colitisig terjed; utóbbi esetben lázzal járó hasgörcs, leukocytosis, valamint az enterális fehérjevesztés következtében hypalbuminaemia, kiszáradás és elektroliteltérés is kialakulhat, az ultrahang- és a CT-felvételen pedig izolált, megvastagodott bélfalak ábrázolódnak. Az endoszkópos vizsgálat során – különösen a Clostridium difficile toxinja által kiváltott gyulladás esetén – a pseudomembranosus colitis klasszikus képe látható, a nyálkahártyán jellegzetes, sárgás színű lepedékkel.

Az antibiotikum kiváltotta hasmenés kórokozója az esetek 10–20%-ában a Clostridium difficile5 (a további kórokozókat az 1. táblázat foglalja össze). A háttérben más enteropatogén kórokozó is állhat, és a hasmenésnek nem fertőző oka is lehet. Az 1950-es években elsősorban a Staphylococcus aureust tekintették az antibiotikum okozta hasmenés okának. E baktérium jelentősége a többszörösen rezisztens alakok megjelenése miatt manapság ismét növekszik. A terápia szempontjából döntő fontosságú e kórokozó mikrobiológiai kimutatása, mivel az többnyire metronidazol-rezisztens. Az antibiotikum okozta hasmenésnek azokban az eseteiben, amelyek hátterében nem fertőzés áll, elsősorban bizonyos antibiotikumok bélmotilitást fokozó hatása jön szóba, leginkább az erythromyciné, amely közvetlen motilitásfokozó hatása miatt – csökkentett, nem bakteriosztatikus dózisban (pl. 43250 mg/nap) – prokinetikumként is szolgál. Gyakran az antibiotikum mellett felírt kísérő gyógyszer, például laxatívum, szorbit- vagy laktóztartalmú készítmény, nem szteroid gyulladásgátló, arrhythmia-ellenes vagy kolinerg szer váltja ki a hasmenést, s nem az egyidejűleg szedett antibiotikum a felelős a tünetekért.