Az Ebola fertőzés lefolyása kissé megváltozott, de a veszély változatlan

Az Ebola vírusbetegség (EVD) legnagyobb és legkiterjedtebb fertőzési hulláma során Nyugat-Afrikában (Guinea, Sierra Leone, Liberia, Senegal, Nigeria, Mali) már közel 10 ezerre tehető, pontosabban 2014. október 19.-éig összesen 9 911 esetet (CDC, Brown). Az Egyesült Államokban és Spanyolországban diagnosztizált esetek felvetették, hogy az Ebola világjárvánnyá fokozódhat, ezért a nyugat-afrikai esetleges kapcsolatok, és az onnan érkezők miatt a fejlett országokban is mindent meg kell tenni a védekezés érdekében.

Az EVD jelenlegi kitörése a Sierra Leone és Libéria határaihoz közel eső guineai Guéckédou területéről indult. (Guinea „kifli-alakban” csaknem körbeveszi az óceán felé néző Sierra Leonét és Libériát). A vírus szekvencia-analízisei szerint az Ebola vírus nyugat-afrikai variánsa (EBOV, Zaire species) kb. egy évtizede vált le a Közép-Afrikai vonalról.

Az EBOV fertőzés számos kihívást jelent a klinikai ellátás szempontjából. Gond az igen magas, 45-90% halálozási arány és az, hogy a fertőzés az ápoló személyzetre is átterjedhetnek – mint azt a sajnálatos esetek nyomán már meg is tapasztalhattuk. Jelenleg nem ismerünk az EVD ellen bizonyított gyógymódot sem, bár a szupportív ellátás (intravénás folyadékpótlás, antibiotikumok tapasztalati alapon történő bevetése) is nagyon fontos. A túlélést segítheti a megfelelő folyadékbevitel, a vérnyomás-, és a keringési volumen fenntartása. A régebbi EVD járványokat a kezdetben fellépő láz, majd a progrediáló hasmenés, hányás, izomfájdalmak, torokszárazság, bőrtünetek, a máj- és vesefunkciók romlása és a betegek egy csoportjánál a vérzések jellemezték. A mostani EBOV járványok viszont ettől különböznek – bár a sporadikus előfordulás, az egymástól távoli helyeken történő megjelenés miatt nehéz a klinikai és laboratóriumi adatok beszerzése és egységesítése.

Az elmúlt évtizedben a Sierra Leone egyik keleti megyéjében lévő Kenema Government Hospitalban a Nyugat-Afrikában endémiás Lassa hemorrhágiás láz vizsgálatára klinikai kutatási programot hoztak létre. Mivel ehhez a kórházhoz nagyon közel van az EBOV járvány guineai epicentruma, a Lassa Fever Team kapta a feladatot az EBOV körüli teendők ellátására is. A kutatók 2014. május 25.-én észlelték az első EVD esetet Sierra Leonéban.

A már meglévő klinikai és laboratóriumi lehetőségek alkalmat adtak az EVD tanulmányozására, így a munkacsoport egységesen fel tudta dolgozni az első 106 EVD beteg adatait (Schieffelin). Az adatok szerint az inkubációs idő 6-12 nap, a halálozás pedig 74%-os volt, mint azt a NEJM-ben 2014. október 29.-én online megjelent közleményükben részletezték. A 2014. május 25. és június 18. között a Kenema Kórházban igazolt 106 betegből 87-et végig követni tudtak, 44-nek még a részletes klinikai adatai is rendelkezésre álltak. A leggyakoribb tünetek az előfordulás sorrendjében a következők voltak: láz (89%), fejfájás (80%), gyengeség (66%), szédülés (60%), hasmenés (51%), hasi fájdalmak (40%), hányás (34%). Idősebb betegeknél emelkedett a húgysav, az ASAT, és a kreatinin. Az aszpartát aminotranszferáz és az alanin aminotranszferáz folyamatos emelkedése a súlyos szöveti károsodásra (többek között rhabdomyolysisre) utal. Amennyiben a 45 évnél idősebbeket és a 21 évnél fiatalabbakat hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy fiatalabb korban jóval kevesebben halnak meg a betegségben (57% vs. 94%, p=0,03, ami azt jelenti, hogy idősebb korban csaknem mindenki belehal). Ennél még kifejezettebb összefüggés volt megfigyelhető a vér milliliterenkénti EBOV kópia-tartalma között is: 100 000 kópiánál kevesebb EBOV/ml „load” esetén alacsonyabb a halálozás, 1 millió/ml kópia fölötti esetekben pedig ennek csaknem háromszorosa (33% vs 94%, p=0,003). Vérzés mindössze egyetlen betegnél fordult elő.  

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. Morbidity and Mortality Weekly Report

3. Medscape Medical News

4. The New England Journal Medicine