Még az USA kórházai sincsenek eléggé felszerelve az Ebola megfékezésére
Nemrégiben hunyt el egy dallasi (Texas) kórházban egy Ebola vírussal fertőzött beteg, így az Egyesült Államok egészségügyi hatóságaiban joggal merült fel a kérdés: alkalmasak-e az USA egészségügyi intézményei az ilyen betegek fogadására és ellátására?
A filovírusok, a Marburg 1967-es és az Ebola 1976-os kitörése óta az ilyen fertőzöttek kezelése, valamint az egészségügyi ellátószemélyzetet védő intézkedések is nagyot fejlődtek. Az amerikai hadsereg kutatói (U.S. Army Medical Research Institute of Infectious Diseases = USAMRID) által 1972 és 2010 között a kifejlesztett magas fokozatú szennyeződés-gátló egység (high-level containment care, HLCC), gúnynevén „a sitt” tekintendő az ilyen betegápolás arany standardjának. A bio-biztonsági 4-es laboratóriumi (biosafety level-4 =BSL-4) előírás szerint pozitív nyomású űrhajós ruhák, nagy nyomású levegő befúvása, HEPA-szűrés, dekontaminációs zuhany, UV fény-kapuk, légzárás, antiszeptikus folyadékot tartalmazó kádak használata biztonságossá teszi a fertőzött területről kifelé vagy befelé irányuló mozgásokat. Az ürülékek megsemmisítése egy laboratóriumi, külön csatornázási úton történik. Az ellátó helynek saját autoklávval, műtővel és ágy melletti laboratóriummal kell rendelkeznie. Amennyiben ezek a követelmények fennállnak, jelentősen csökkennek a logisztikai problémák, és csaknem a nullára csökken a betegség nosocomiális szóródásának lehetősége. Mivel relatíve sok ápoló halt meg filovirális és egyéb BSL-4 vírus-fertőzésben, és kezdetben bizonytalanság övezte, hogy ezt a magas fertőzési arányt vajon a cseppfertőzés vagy légúti terjedés okozza-e, az ilyen egységek ésszerűnek látszottak. Az egységben elsősorban a BSL-4 vírussal exponált egyéneket helyezték el. Az egység fennállásának 38 éves alatt mindössze 21 beteget zártak esetleges fertőződés miatt a karanténba, de végül egyikük sem betegedett meg.
Közben kiderült, hogy a filovírusok elsősorban a vérrel vagy egyéb testváladékokkal való közvetlen érintkezés útján fertőznek. Ezért az ápoló egységnek nem kell a BSL-4 labor minden vértezetével rendelkeznie, az USA-ban lévő négy HLCC egységet (Georgia, Nebraska, Montana és Maryland) ma már alig használják. A nagy kérdés a személyzet tréningje, a védőeszközök megfelelő használata és az egészségügyi hulladékok kezelése.
Ma az Ebolával fertőzött betegek ellátására a megfelelően kiképzett egységek (Nebraska és Georgia) alkalmasak. CDCP (Centers for Disease Contorol and Prevention) javaslatokat adott és a teendők egy hosszú listáját készítette el a kórházak számára. A veszélyes BSL-4 vírussal, így az Eboléval fertőzött betegek ellátása „óriási kihívást jelent, ami csak magasan képzett személyzettel enyhíthető”. A BSL-4 elleni egység a legtöbb kórházban nem áll rendelkezésre, nincs pozitív nyomású ruházat, dekontaminációs zuhany, stb. Tudomásul kell venni, hogy „nincs az összes kórház felkészülve az Ebolás betegek ellátására. De ez más betegségekre is igaz, hiszen nem mindenütt tudják ellátni például a stroke-os, vagy traumás betegeket” – mondta Dr. Amesh Adalja, az amerikai fertőzőbetegségek társaságának képviselője.”Nem valószínű, hogy sok Ebolás beteg jönne az USA-ba, de minden kórháznak fel kell készülnie a betegség kimutatására, a beteg izolálására, és központokba való továbbítására. Ez a vírus – bár nem túl ragályos, de kegyetlen, halálos, és ezért megkülönböztetett figyelmet érdemel”. Sokat segíthet a regionális kórházak közötti kapcsolati hálózat megteremtése (mint pl. az égés-, a trauma-, vagy a rehabilitáció esetén fennáll), mint ezt New York államban már létrehozták. Ugyanakkor a fertőzések megelőzése alulfinanszírozott, a kórházakban több, a fertőző betegségekben járatos szakemberre is szükség lenne.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
