Az urolithiasis kezelése a mindennapi gyakorlatban
2005. december 01. 00:00
A vesekőbetegségnek nemcsak a diagnosztikája, hanem a kezelése is megváltozott. (A diagnosztika alapjait az Orvostovábbképző Szemle előző számában [2005. november, 73. oldal] megjelent cikkünkben tekintettük át.) Az uretergörcs kezelésében ma egyre inkább a modern alfa1-szimpatolitikumok – köztük a tamsulosin – veszik át a korábban előszeretettel alkalmazott N-butil-szkopolamin szerepét, miután új ismereteket szereztünk a görcs kórélettani hátterével kapcsolatban.
A húgyúti kövek intervencionális kezelésében is jelentős előrelépés történt. Az akut ellátásban a különböző kezelési eljárások széles választéka áll az urológusok rendelkezésére, a már említett konzervatív kőelhajtási módszerektől a lökéshullám-kezelésen (ESWL) és az endoszkópos beavatkozásokon (pl. uretero- renoszkópiás litholapaxia vagy perkután nephrolitholapaxia) át a nyílt sebészeti beavatkozásokig (pyelo- vagy nephrolithotomia). Ugyanakkor világos elképzeléseink vannak a háttérben zajló anyagcserezavarok kezelésével és így a vesekövesség hosszú távú megelőzésével kapcsolatban.
A húgyúti kövek intervencionális kezelésében is jelentős előrelépés történt. Az akut ellátásban a különböző kezelési eljárások széles választéka áll az urológusok rendelkezésére, a már említett konzervatív kőelhajtási módszerektől a lökéshullám-kezelésen (ESWL) és az endoszkópos beavatkozásokon (pl. uretero- renoszkópiás litholapaxia vagy perkután nephrolitholapaxia) át a nyílt sebészeti beavatkozásokig (pyelo- vagy nephrolithotomia). Ugyanakkor világos elképzeléseink vannak a háttérben zajló anyagcserezavarok kezelésével és így a vesekövesség hosszú távú megelőzésével kapcsolatban.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
