Az utcák erős kivilágítása alvászavarokat okozhat
Egy új vizsgálat szerint az utcák éjszakai kivilágítása jelentősen befolyásolja az alvás minőségét és az egyének nappali teljesítményét is.
Az már régen ismert, hogy a fény túlzott erőssége befolyással van az alvásra, de igazából csak ebben az American Academy of Neurology (AAN) 2016. évi találkozóján március 1.-én elhangzott előadásban tudták ezt adatokkal is alátámasztani. A vizsgálatot vezető pszihiáter professzor, Dr. Maurice M. Ohayon (Stanford University, Stanford Sleep Epidemiology Research Center, California) előadásában közölte, hogy 2002 és 2009 között az USA több államában telefonos megkereséseket végeztek 15 863 fő bevonásával. Kikérdezték a felhívott személyeket alvási szokásaikról, pl. mikor szoktak lefeküdni, általában mennyit alszanak munkanapokon, illetve hétvégeken. A megkérdezetteknek be kellett számolniuk arról, hogy fenti alvási jellemzők miképpen alakultak az elmúlt héten, az elmúlt hónapban és az elmúlt évben. Kikérdezték a résztvevők étkezési szokásait, az étkezések idejét és jellegét, az esetleges orvosi- és pszichiátriai panaszokat, a stressz mértékét. A személyeket érő fény mennyiségét a Defense Meteorological Satellite Program’s Operational Linescan System által megadott éjszakai fényesség (night-time light radiance, NLR) szerint értékelték.
A fényességet, annak geológiai helyzetét (geolokalizációját) a szélességi és hosszúsági körök találkozási pontjánál mért, illetőleg a kikérdezett személy lakhelyén mért NLR szerint határozták meg. A sok változó figyelembevételével - melyek közül leginkább a stressz a fontos tényező – meg lehetett állapítani, hogy a környezet magasabb éjszakai fényessége (NLR-je) mellett szignifikánsan későbbre tolódik mind a lefekvés, mind az ébredés időpontja (mindkettő P<0,0001). A NLR összefüggésben van az alvás időtartamával is (P<0,01): a nagyobb fényexpozíciónak kitett egyének átlagosan 402 percet alszanak (6,70 óra), míg a kevesebb fénynek kitett személyek átlagosan 412 percet, azaz 10 perccel többet (6,86 óra). A magasabb NLR környezetében élő személyeknél jelentősen emelkedik a nappali álmosság érzése (P<0,0001), és ugyanilyen mértékben szenved zavart a cirkadián ritmus, és a kikérdezett személyek nem elégedettek az alvásuk mennyiségével (P<0,0001).
A magasabb fényességű és alacsonyabb fényességű területeken élők között egyéb különbségeket is ki tudtak mutatni. Például a fényes területen élők 16%-a nem volt elégedett az alvás minőségével és mennyiségével, míg az alacsony fényességű területeken élőknél ez az arány csak 7,2% volt. Hasonlóképpen jelentős különbség volt a zavartság érzésében (18,8% vs 13,3%), a fáradtság szintjében (9,4% vs 7,2%), a súlyos álmosságot kísérő funkcionális zavarokban (6,1% vs 1,9%). Dr. Ohayon szerint tehát nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a környezet éjszakai fényességének mennyisége kb. 4%-os különbséget okoz a magasabb, ill. az alacsonyabb fényességen élők között. A nappali elálmosodásnak szerepe lehet a közlekedési balesetekben, a munka hatásosságában, a kognitív zavarokban, a hangulati zavarokban (pl. a depresszióban), az ingerlékenységben és a haragban.
A tanulmány egyik erőssége a mintában szereplők nagy száma, ez az eddigi legnagyobb ilyen lakossági vizsgálat, másik pozitívuma az átlagosan 12 éven keresztül tartó, longitudinális megfigyelés, a fényesség pontos geolokalizációs azonosításának lehetősége pedig eredeti ötlet volt -jegyezte meg kommentárjában dr. Nathaniel F. Watson (az American Academy of Sleep Medicine elnöke, Seattle) aki hozzátette, hogy a nappalok és éjszakák ritmusos váltakozása az egyik legfontosabb információ szervezetünk számára. A tanulmány ismételten felhívja figyelmünket, hogy a sok mesterséges fény ronthatja az alvás idejét és minőségét.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
