Az alvajárás családi vonás
Az egészség egyik alapfeltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, napjainkban azonban egyre több gyermek szenved valamilyen alvászavarban, melynek kialakulását genetikai tényezők is befolyásolják.
Az alvajárás (szomnanbulizmus) és az éjszakai rémület (pavor nocturnus) az alvászavar gyakori formái, melyek főleg gyermekkorban jellemzőek. Kanadai kutatók azt feltételezik, hogy a parasomnia e két fajtája szorosan kapcsolódik egymáshoz, és kialakulásuk nagyrészt genetikai okokra vezethető vissza. Amennyiben mindkét szülőre jellemző volt korábban a szomnanbulizmus, gyermeküknél is nagy eséllyel jelentkeznek a tünetek. Ha csak az egyik fél érintett, akkor is megnő a valószínűsége, hogy a gyerek alvászavarban fog szenvedni – olvasható a JAMA Pediatrics-ben megjelent tanulmányban.
Jacques Montplaisir (Hospital du Sacre-Coeur, Montreal) és kollégái az 1997 és 1998 között, Quebec megyében született gyerekek körében végeztek kutatást. 1940 kisgyermek édesanyját kérdezték meg a családban előforduló alvászavarokról. A reprezentatív, szúrópróba-jellegű felmérés adataiból azt állapították meg, hogy az éjszakai rettegés leggyakrabban másfél éves korban jelentkezik először, és a 1,5 és 13 év közötti gyerekek 56%-ánál fordul elő alkalmanként. Az érintettek pánikszerű sírással riadnak fel a mélyalvási szakaszból, percekig dezorientáltak, kommunikációra nem képesek, az eseményre pedig később nem emlékeznek. A jelenség nem összetévesztendő a rémálmokkal, ami után az orientáltság gyorsan visszatér, és később el tudják mesélni, miről álmodtak.
Az alvajárás egyes fázisait a 2,5 és 13 évesek 29%-ánál figyelték meg, közülük is leggyakrabban a tízéveseknél. Azok a kisgyerekek, akiknél az éjszakai rémület korábban rendszeresen előfordult, 5 éves koruk után nagyobb valószínűséggel váltak alvajárókká. Ha az egyik szülő maga is alvajáró volt, a gyereknél ennek megjelenési esélye megháromszorozódott. Ha mindkét szülőnél jelentkezett a parasomnia e fajtája, a gyereküknél a kockázat a hétszeresére nőtt, ami 61,5%-os arány.
A szerzők szerint a két alvási probléma feltételezhetően ugyanazon örökléshez kötött alvászavar következménye. Az eredmények azt mutatják, hogy az alvajárás genetikai meghatározottsága nagyobb, az éjszakai rémületeké kisebb mértékű, és feltehetően az alvás állapotát szabályozó gének befolyásolják. Természetesen az alvászavarok kialakulásában a környezetei tényezők: alváshiány, a rendszertelen alvás, alvás alatti magas külső zajszint. is jelentős szerepet játszanak.
Amennyiben a szülőknél előfordult a parasomnia valamelyik formája, a gyerekük genetikai terheltsége nyilvánvaló. Ebben az esetben különösen fontos a külső zavaró tényezők lehető legnagyobb mértékű kizárása, hogy az alvászavar kockázatának csökkentésére.
Forrás: Wissenschaft aktuell
