Az ólomexpozíció befolyásolja a gyermekek alvását

Az eredményeket a Sleep című lap decemberi számában hozzák nyilvánosságra, az online felületen azonban máris hozzáférhető annak a vizsgálatnak az eredménye, melyben az ólomexpozíció és az alvászavarok közötti lehetséges összefüggéseket elemezték.

A közölt adatok az első ilyen, populációszintű utánkövetéses kohorszvizsgálatból származnak, melyben több mint 1400 kínai gyermek vett részt. A vizsgálat 2004-ben indult azzal a céllal, hogy a gyermekek neurokognitív, magatartási és egészségi kimenetele tekintetében elemezze a korábbi ólomexpozíció hatásait. Az ólomszennyezettség nagy problémát jelent Kínában és a fejlődő államokban, mely annak ellenére továbbra is veszélyt hordoz a gyermekek számára, hogy az ólmozott benzin kivezetés és a nagyobb tudatosság eredményeként csökkent az ólomexpozíció mértéke.

„Keveset tudunk arról, hogy a nehézfémek miként befolyásolják a gyermekek alvását, de a mostani vizsgálat eredményei rávilágítanak arra, hogy a környezeti toxinok – mint amilyen az ólom is – jelentős kockázati tényezőknek tekinthető az alvászavarok kialakulásában – mondja a vizsgálatot vezető dr. Jianghong Liu, a Penn’s Perelman School of Medicine docense. – Az ólomexpozíció megelőzhető és kezelhető, ugyanakkor viszont a kontrollálatlan ólomexpozíció irreverzibilis neurológiai károsodásokhoz vezethet.”

A mostani vizsgálat nagy előrelépést jelent annak megértében, hogy az ólomexpozíció miként járul hozzá a gyermekkori álmatlansághoz és nappali aluszékonysághoz. Az alvásproblémák igen gyakoriak a gyermek- és serdülőpopulációban, ami jelentős kedvezőtlen egészségi következményeket von maga után, mint amilyen például a fejlődési elmaradás, továbbá különböző intellektuális és neurokognitív problémák.”

Dr. David Dinges professzor azzal egészíti ki a fentieket, hogy vizsgálatuk az alvástudomány egy fontos, mégis sokszor mellőzött területével foglalkozik, nevezetesen a környezeti faktorok szerepével az alvásbiológiában, illetve a gyermekeknél vagy más esendő populációkban előforduló alvászavarokban.

A vizsgálat a serdülőkorban előforduló alvásproblémaként azonosította a jelentős fokú napközbeni álmosságot, az álmatlanságot, a kora reggeli ébredést, az esti elalvás és az alvás fenntartásának nehézségét, valamint altatók szedését, melyek mindegyik rossz alvásminőséget jelez. A kohorszvizsgálatban 665 gyermek vérében ellenőrizték az ólomszintet 3 és 5 éves, majd 9 és 11 éves koruk között. A gyermekek és a szülők külön-külön töltöttek ki kérdőívet a gyermek napi alvásmintázatáról, az inszomnia előfordulásáról, valamint altatók esetleges használatáról.

Az álmatlanság előfordulása kétszeres, az altatószedés aránya háromszoros volt azoknak a gyermekeknek a körében, akiknél a vér ólomszintje (BLL, blood lead level) elérte vagy meghaladta a 10 mikrogramm/dl-t, szemben azokkal, akiknél ez alatt maradt. Ez arra utal, hogy az alvászavarok mértéke olyan fokot ér el a gyermekeknél, hogy az már álmatlanságot okoz annak ellenére, hogy az érintettek alvást segítő módszereket vagy gyógyszereket vesznek igénybe problémájuk megoldására.

„A nem elégséges alvás és a napközbeni álmosság igen gyakori a gyermekeknél és a serdülőknél, ami jelentős közegészségügyi problémát jelent – magyarázza a vizsgálat vezetője. – További kutatások szükségesek az egyéb járulékos tényezők azonosítására, illetve olyan módszerek kidolgozására, melyek megelőzhetik az alvászavarokat vagy legalább mérsékelhetik azok hatását. Ily módon nemcsak az alvásproblémákat enyhíthetjük, hanem közvetett módon javíthatjuk az egyéb egészségi kimeneteleket, például a kognitív képességeket, az emocionális állapotot, a magatartást és más tényezőket is, többek között a cukorbetegség előfordulását.”