Egyszerű módszer az osteoporosis jobb kezeléséért
A mellkasi fájdalmak vagy légzési nehézségek miatt sürgősségi osztályra kerülő betegeknek jó esélyük van arra, hogy az elkészült mellkasfelvételen kiderüljön csigolyatörésük, így megfelelő kezeléshez juthatnak osteoporosisukra is – derült ki az Alberta Egyetem nemrégiben közzétett kutatásából.
Az osteoporosis kezelési arányai jelentősen javíthatók, ha a betegek és orvosaik megfelelő információkat kapnak a betegség figyelmeztető jeleivel és kockázati tényezőivel kapcsolatban. Ennek hiányában a betegek mindössze 6 százalékánál történt meg az osteoporosis követéses vizsgálata és ennek megfelelő terápiája, melynek aránya az orvosoknak biztosított tájékoztató anyagokkal 49 százalékra volt javítható, és 65 százalékra ugrott, ha mind az orvosok, mind a betegek megfelelő ismereteket kaptak erre vonatkozóan – olvasható a The American Journal of Medicine című lapban. A Sumit Majumdar által vezetett vizsgálatba olyan 60 év feletti betegeket vontak be, akik különböző panaszok miatt keresték fel a sürgősségi osztályt. A kivizsgálás keretében mellkasi röntgenfelvétel készítésére is sor került, mely csigolyatörés(ek)re derített fényt. A résztvevők egyik csoportja számára nem ajánlották fel a beavatkozás lehetőségét, míg a második csoportban ezt csak az orvosuk, a harmadik csoportban pedig az orvos és a beteg számára is felajánlották.
A programban részt vevő háziorvosok egy egyoldalas emailt, levelet vagy faxot kaptak a helyi szakorvosoktól és nővérektől, mely röviden összefoglalta az osteoporosis kezelésével kapcsolatban érvényben lévő irányelveket és terápiás ajánlásokat. A résztvevők harmadik csoportjában a nővérek a betegeket is felhívták telefonon, amikor is ugyanezeket az információkat velük is megosztották és válaszoltak az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Emellett a betegek egy írásos brosúrát is kézhez kaptak, mely részletesen ismertette a csigolyatörések és az osteoporosis közötti összefüggéseket is.
„Az információk, melyeket a betegeknek és orvosaiknak nyújtunk, egyáltalán nem újak. De azzal, hogy a specifikus javaslatot az adott beteghez kapcsoljuk, ezzel emlékeztetjük a háziorvost, milyen lépéseket kell megtennie, amikor legközelebb látja a beteget – emeli ki dr. Majumdar. − Amennyiben a mellkasi röntgenfelvétel csigolyatörést jelez, úgy 20-szorosára növekszik a jövőbeni törések kockázata. Ezek között pedig nem egy olyan töréstípus is van, például a csípőtáji törések, melyek tragikus következményekkel járhatnak: gondozóintézeti elhelyezést tehetnek szükségessé vagy halált okozhatnak. Aggodalomra ad okot vizsgálatunk azon megállapításai is, hogy az így kiszűrt betegek kétharmada korábban már elszenvedett csukló- vagy csípőtörést, mégsem részesült soha osteoporosis elleni kezelésben.”
A vizsgálatvezető szerint betegenként 1000 dolláros megtakarítást jelenthetne az egészségügyi ellátórendszernek, ha a mostani vizsgálat résztvevőihez hasonlóan nagy kockázatú betegek megfelelő utánkövetésben és terápiában részesülnének osteoporosisuk miatt. A csípőtörések önmagában kezelésenként 50 ezer dollárba kerülnek, az osteoporosis pedig évente 1 milliárdos terhet ró a kanadai egészségügyi rendszerre. A betegek és orvosok megfelelő információkkal való ellátásának költsége egy orvosra számítva 34 dollár, egy betegre számítva 42 dollár, ami annyiba kerül, mint az antiosteoporoticum egyhavi adagja.
A vizsgálat aggasztó felismerése volt, hogy a betegek 25 százalékát férfiak alkották, akik közül korábban még senki nem részesült osteoporosis elleni terápiában. Dr. Majumdar e helyzetért azt a téves vélekedést okolja, hogy a csontritkulás „az idősebb nők betegsége”. A valóság ezzel szemben az, hogy a férfiak általában súlyosabb töréseket szenvednek el, és nagyobb annak az esélye is, hogy a csípőtöréssel összefüggő ok következtében halnak meg.
Dr. Majumdar azt reméli, hogy az általuk kidolgozott oktatási rendszer modellként szolgálhat más olyan kórképek esetében is, melyeket ugyancsak fel lehet ismerni a sürgősségi osztályokon. Az így kiszűrt esetek nyomonkövetését aztán a nővérek vagy a gyógyszerészek koordinálhatják.
Az osteoporosis egy krónikus és progresszív állapot, melynek kapcsán csonttörések (leginkább a felső végtagon, a csigolyákon és a csípőn), akut és krónikus fájdalom, deformitás, életminőség-csökkenés és rokkantság jelentkezhet, melynek következtében a betegek jelentős része állandó gondozásra, esetenként gondozóintézeti felvételre szorul. Az osteoporosis Kanadában 2 millió embert érint – az 50 év feletti nők 25 százalékát, a férfiak 12 százalékát.
Az osteoporoticus törések élethosszra számított kockázata a nők körében 40−50 százalék, a férfiak esetében 12−20 százalék. A kanadai statisztikák szerint az osteoporosis kezelése évente 1 milliárd dollárba kerül az ellátórendszernek, míg a szívelégtelenség 750 millió dollárba, az asztma pedig 600 millió dollárba. Ha nem sikerül hatásos prevenciós stratégiákat kialakítani, úgy az osteoporoticus csonttörések aránya és költségvonzata egyaránt megkétszereződik 2025-re.
