Halból is megárthat a sok
A rendszeres halhúsfogyasztás, szívvédő hatása miatt, nemzetközi terápiás irányelvekben is szerepel. Egy új svéd vizsgálat szerint azonban nemcsak a túl kevés, de a túl sok hal is növelheti a nők halálozását.
A halhús igen egészséges: kiváló fehérjeforrás, és van benne D-vitamin, szelén, valamint sok hosszú láncú, telítetlen zsírsav. A múlt század hetvenes éveiben dán kutatók, Hans Olaf Bang és Jørn Dyerberg az északi sarkon végeztek vizsgálatokat, és azt találták, hogy az inuit lakosságot kevésbé tizedeli a szívbetegség, mint a dániai populációt. Úgy vélték, hogy ez a helyiek táplálkozásának köszönhető, melynek alapvető forrásai a tengeri halak és egyéb tengeri állatok. Az is kiderült, hogy az inuitoknak a koleszterinszintje alacsony, ómega-3-zsírsavból viszont sokkal több van a vérükben, mint az európaiakéban. Ezek a megfigyelések indították el az „eszkimó diéta” divatját.
Bang és Dyerberg nem kardiológusok vagy epidemiológusok voltak, és nem vizsgálták az inuitok halálozását. Az első ilyen tanulmány azonban azt igazolta, hogy a sarkvidéken lakók mortalitása kétszerese a dániai halálozásnak. Az eszkimó étrend értékelésével kapcsolatban hiba lenne nem említeni George Fodor nevét. Fodor Makón született, majd gyermekként német koncentrációs táborokban szenvedett, a vészkorszakot túlélve Csehországba került, ott végezte az egyetemet, és onnan ment Kanadába, ahol világhírű szakértője lett a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójának. Fodor szerint a rendelkezésre álló adatok alapos elemzése nem erősíti meg az „eszkimó diéta” állítólagos kardioprotektív hatását. A szakirodalom áttekintése azt bizonyítja, hogy a halevés és a teljes halálozás összefüggésére vonatkozólag kevés a megbízható adat. Ráadásul több vizsgálat azt valószínűsíti, hogy míg az ázsiai népességben a halhús fogyasztása dózisfüggően mérsékli a halálozást, addig az Egyesült Államokból és Európából származó adatok arra utalnak, hogy ez az összefüggés kifejezetten kérdéses. Az amerikai terápiás irányelvekben is olvasható, hogy a szív egészsége végett hetenként kétszer ajánlatos halat enni, de bővebb kifejtés nélkül.
Svéd kutatók vizsgálatának eredményei most azt mutatják, hogy a halfogyasztás és az teljes halálozás között eddig nem ismert kapcsolat lehet. Andrea Bellavia és munkatársai a Journal of Internal Medicine folyóiratban közölték cikküket. A Swedish Mammography Cohort és a Cohort of Swedish Men résztvevőinek 1997-ben halfogyasztásuk részleteire vonatkozó kérdőívet küldtek. Összesen 72 522 válasz adatait értékelték: 33 973 nő és 38 549 férfi válaszolt, életkoruk 45–83 esztendő volt. A teljes vizsgálati populáció sorsának alakulását a Swedish Cause of Death regiszter alapján, 17 éven keresztül követték és az 1998. január 1. és 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozólag értékelték.
A megfigyelési időszak során 16 730 halálesetet észleltek: 7168 nő és 9562 férfi fejezte be életét. A halhús fogyasztása és a mortalitás között U alakú összefüggés mutatkozott. A halfogyasztás mediánjához viszonyítva (nők: 25,0 g/nap, férfiak: 30,5 g/nap) a halálozási kockázat kevesebb halhús fogyasztása esetén növekedett, a nők között 25%-kal (HR: 1,25, 95%-os MT: 1,11–1,40), a férfiaknál 19%-kal (HR: 1,19, 95%-os MT: 1,07–1,32). A nők halálozási kockázata viszont a halfogyasztás növekedésével is szignifikánsan, 39%-kal nőtt (max. 80 g/nap fogyasztásnál HR: 1,39, 95%-os MT: 1,15–1,68). A férfiak csoportjában nem volt szignifikáns különbség az átlagos mennyiségű és a sok halhúst fogyasztók teljes halálozása között.
