Hidroxiklorokin 2-es típusú diabetesben
A régi malária-ellenes hidroxiklorokin a 2-es típusú diabeteses betegekben metformin és DPP-4 gátló mellé adva hasonló hatást hozott, mint egy SGLT-2 gátló.
Dr. Amin Gupta (GD Diabetes Institute, Kolkata, India) 2019. április 26-án az American Association of Clinical Endocrinologists (AACE) 2019 évi kongresszusán arról számolt be, hogy egy új kutatás szerint a generikus malária-ellenes gyógyszer, a hidroxiklorokin kedvező hatást mutatott 2-es típusú diabetesben.
A hidroxiklorokin egy immunmódosító gyógyszer, melyet hagyományosan a malária kezelésére, valamint rheumatoid arthritisben és lupusban a betegség lefolyását befolyásoló anti-rheumás gyógyszerként használnak. Az adatok arra utalnak, hogy az inzulint bontó enzimek gátlásával növeli az inzulin intracelluláris felhasználását, ráadásul gyulladáscsökkentő hatása is van. Indiában 2014-ben törzskönyvezték a hidroxiklorokint a glikémiás célt el nem érő 2-es típusú diabeteses betegek kezelésére metformin és dipeptil peptidáz-4 (DPP-4) gátló mellett adható harmadik szerként. A találkozó moderátora, Dr. Lance Sloan (Texas Institute for Kidney and Endocrine Disorders, Lufkin, Texas) szerint „igen hasznos, hogy Indiában diabetes kezelésére is törzskönyvezték a szert”. (Az USA-ban 60 x 200 mg hidroxiklorokin kb. 25-59 dollárba kerül, míg 30 x 300 mg-os canagliflozin ára 497 és 526 dollár között van.) A hidroxiklorokin valóban biztonságosan csökkenti a vércukorszintet, de nem rendelkezik a canagliflozin kedvező kardiális-renális hatásaival. A CREDENCE vizsgálat bizonyította a canaflozin kedvező renális hatásait, tehát a moderátor emellett a szer mellett teszi le a voksát.
A 87, a glikémiás célt el nem érő betegnek (átlag HbA1c 8,4%) egy 24 hetes vizsgálat során a metformin és a dipeptil peptidáz-4 (DPP-4) gátló vildagliptin (Galvus, Novartis) maximális adagjait (napi 2000 mg metformint és napi 100 mg vildagliptint) mellé vagy napi 400 mg hidroxiklorokint, vagy napi 300 mg nátrium-glukóz 2-es típusú kotranszporter (SGLT2)-gátló canagliflozint (Invokana, Janssen) adtak. Azt tapasztalták, hogy a hidroxiklorokin csökkentette a HbA1c-t, a BMI-t és a CRP-t. A vizsgálat 24 héte alatt a harmadik glükózcsökkentő szerként hidroxiklorokint kapó csoport HbA1c-je 8,32%-ról 7,11%-ra csökkent (P=0,001), míg az SGLT-2-őt szedőké 8,63%-ról 7,44%-ra változott (P=0,001), ami a két csoport között nem szignifikáns különbséget jelentett (P=0,29). Az éhomi vércukor 143 mg/dl-ről 112 mg/dl-re csökkent (7,94 mmol/l-ről 6,22 mmol/l-re) a hidroxiklorokin csoportban, míg 147 mg/dl-ről 117 mg/dl-re (8,16-ról 6,5-re) csökkent a canagliflozin csoportban (P=0,31 a két csoport között). A posztprandiális cukorszint 210-ről 142-re, illetve 219-ről 153-ra csökkent (P=0,05 a két csoport között). Érdekes módon a BMI szignifikánsan csökkent a hidroxiklorokin csoportban: 27,2 kg/m²-ről 25,7 kg/m²-re (P=0,003), viszont a canagliflozin mellett nem változott (27,9 vs 27,5, P=0,312).
A fogyás meglepte a kutatókat is, de azt feltételezik, hogy a canagliflozin mellett nőtt a betegek étvágya, a hidroxiklorokinnak viszont anti-inflammatorikus hatása (is) van. Sloan kijelentette, hogy a hidroxiklorokin testsúlycsökkentő hatásának mechanizmusát nem ismerjük, és tudomása szerint nem is számoltak be róla a reumatológiai szakcikkekben.
Hipoglikémiát a hidroxiklorokin mellett 5,4%-ban, a canagliflozin mellett 8,2%-ban láttak. Nem észleltek új retinopátiát. A high sensitivity C-reaktív protein (hsCRP) szintek a hidroxiklorokin csoportban 2,8 mg/dl-ről 1,9 mg/dl-re csökkentek (P=0,001), de a canagliflozin csoportban alig változtak (2,7-ről 2,5-re, P=0,38), ami a két csoport közötti jelentős különbségre utalt (P=0,001).
Dr. Gupta elmondta, hogy a „diabetes kezelése nemcsak a glikémiás kontrollból áll. Gyakran nem veszik figyelembe az enyhe krónikus gyulladást, a diabetes-szel járó obesitást, a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást. „A hidroxiklorokin kettős hatású: vércukorszint csökkentő és gyulladáscsökkentő hatása révén fontos tagja lehet az antidiabetikumok csoportjának”.
